Hát nem akartam előhozni az alkaholista apát aki veri a családot, de ott a pont. Mert akárhogy is számolgatjuk, kevesebb füves üti szét az asszonyt, meg a gyereket, mint ahány alkoholista. Valóban más a hatás, teljesen más az érzés, és más miatt nyúl valaki ehhez, vagy ahhoz, és mindkettőnél kultúra kell ahhoz, hogy az ember kordába tartsa magát, de:
Az alkohol az állatot hozza ki az emberből, a fű meg a butaságot (ill. a kreativitást, okosságot egy bizonyos szintig). Szóval nekem mondjuk szimpibb, ha csak magamat teszem tönkre azzal, hogy bedepressziózok, vagy csak nézek bután, mintha a szeretteimet verném szét.
amúgy a függőség kérdésére van egy rossz hírem mindenkinek, amin érdemes szerintem elgondolkodni. Mindenki függő, aki miután megivott egy pohárral, elszívott egy cigit, és akármilyen gyakran de legközelebb is megteszi. Tehát ha valaki csak hétvégén buliból csinál ezt-azt, akkor is függő, ha látensen is, mert a következő hétvégén nem fogja kihagyni, úgyse. Erre nekem rá kellett jönnöm még középiskolában, amikor lyukas órában kimentünk sörözni, és sose hagytuk ki, mondván, oké csak egy sör. De az az egy sör mindig meg volt. Hát itt kezdődik szerintem a függőség, nem ott hogy remegünk-e a cuccért, vagy sem. Hanem amikor azt mondhatnánk, hogy köszi nem kérek, de mégiscsak kérünk.
Egy sajátos formája a fű legalizálásáért folytatott kampánynak! :)
Az alkohol az állatot hozza ki az emberből, a fű meg a butaságot (ill. a kreativitást, okosságot egy bizonyos szintig). Szóval nekem mondjuk szimpibb, ha csak magamat teszem tönkre azzal, hogy bedepressziózok, vagy csak nézek bután, mintha a szeretteimet verném szét.
amúgy a függőség kérdésére van egy rossz hírem mindenkinek, amin érdemes szerintem elgondolkodni. Mindenki függő, aki miután megivott egy pohárral, elszívott egy cigit, és akármilyen gyakran de legközelebb is megteszi. Tehát ha valaki csak hétvégén buliból csinál ezt-azt, akkor is függő, ha látensen is, mert a következő hétvégén nem fogja kihagyni, úgyse. Erre nekem rá kellett jönnöm még középiskolában, amikor lyukas órában kimentünk sörözni, és sose hagytuk ki, mondván, oké csak egy sör. De az az egy sör mindig meg volt. Hát itt kezdődik szerintem a függőség, nem ott hogy remegünk-e a cuccért, vagy sem. Hanem amikor azt mondhatnánk, hogy köszi nem kérek, de mégiscsak kérünk.