Nem értek veled egyet! A sorkatonai szolgálatra igenis szükség volt, és szükség lenne ma is! És nem azért, hogy az ember jó sztorikkal legyen gazdagabb, és nem is azért, mert katonásdit kell játszani (amit már más is említett). Részben azért van rá szükség, hogy a fiúkból férfiakat faragjanak. Részben azért, hogy megtapasztald a bajtársiasságot, a beosztott-felettes rendszert, azt, hogy léteznek olyan dolgok, amiket nem akarsz megtenni, de meg KELL tenned, a saját kicsinyes ki érdekeiden túl. Azért, hogy egy férfi ne egy Agressor-os pólóból, 3 kiló zseléből, meg 15-20 centi f*aszból álljon, és azért, hogy ha "pofont" kapsz, akkor ne az legyen az első dolgod, hogy egy darab faként összeesel a Földön. Meg aztán (sajnos) még éppen olyan szituáció is felléphet, hogy tényleg szükség van a honvédekre, és nem csak pár ezer lelkes önkéntesre. És nem csak háborúban!!!
Nagyapámat és édesapámat is rendelték már be, még a tartalékosi beosztásukból is (leszerelés után), ugyanis volt egy "pici" árvíz, amit nem tudott volna egyedül megfékezni a környékbeli lakosság. Ha akkor nincsenek tartalékosok, és éppen szolgálatot teljesítő katonák, akkor bizony pár várossal kevesebb lenne ma Magyarországon. Márpedig árvíz öt, tíz, tizenöt év múlva is lehet. Vagy belvíz, földrengés, tűzvész, stb-stb...
Aztán megjegyezném azt, hogy még tíz évvel ezelőtt is voltak úgy meghirdetve állások, hogy csak olyanokat kerestek, akik voltak katonák. És abszolúte nem az adott munka jellege miatt, hanem azért, mert tudták, hogy azok az emberek már átestek egy nagy szűrőn, és nyugodtabban rájuk lehet bízni komolyabb feladatokat is. Legalábbis nyugodtabban, mint másokra.
Én azok közé tartoztam, akik az utolsó előtti sorozáson vettek részt. De mire befejeztem a középsulit, addigra megszüntették a kötelező sorkatonai szolgálatot, így az egyetem előtt nem lehettem már katona. Van egy kis baj a bal térdemmel, amire hivatkozva felmentést kaptam volna. Megkértem az orvost, hogy NE írja fel ezt a kartonomra. Továbbá majdnem minden orvos megkérdezte, hogy "Na és akar-e katona lenni?", és amikor azt feleltem, hogy "Igen.", akkor csak csodálkoztak, mert akkoriban már 90% felett járt a magukat szánalmasan testi, lelki nyomoréknak hazudó "férfiak" aránya. Nem vagy militarista, és nem vagyok felvágós macsó, vagy keménykedős hülyegyerek, nem azért tagadtam le a sérülésem. Hanem azért, mert éreztem, hogy ez bizony egy fiú kötelessége, ha tetszik neki, ha nem.
És persze mind édesapám, mind pedig a nagyapáim életre szóló barátságokról, és emlékezetes sztorikról számoltak be nekem. Visszaemlékezéseiből sokszor érződik, hogy nem piskóta dolog volt, ennek ellenére szükségesnek látták és látják a mai napig. Pedig akkor nem fél évre hívták be az embert (ami egy vicc), hanem másfél, két, és két és fél évre! Még sem lett tőle semmi bajuk, sőt!
Szerintem sem lenne ennyi aljas, semmirekellő, gerinctelen kis nyúlbéla, ha létezne még a kötelező szolgálat. Persze nem csak ezen múlik, azóta a felsőoktatáson elkezdve, a nemzeti ünnepeken át, stb. szinte mindent elcsesztek "bölcs vezetőink", de azért ennek is van némi része a bajban.
Nagyapámat és édesapámat is rendelték már be, még a tartalékosi beosztásukból is (leszerelés után), ugyanis volt egy "pici" árvíz, amit nem tudott volna egyedül megfékezni a környékbeli lakosság. Ha akkor nincsenek tartalékosok, és éppen szolgálatot teljesítő katonák, akkor bizony pár várossal kevesebb lenne ma Magyarországon. Márpedig árvíz öt, tíz, tizenöt év múlva is lehet. Vagy belvíz, földrengés, tűzvész, stb-stb...
Aztán megjegyezném azt, hogy még tíz évvel ezelőtt is voltak úgy meghirdetve állások, hogy csak olyanokat kerestek, akik voltak katonák. És abszolúte nem az adott munka jellege miatt, hanem azért, mert tudták, hogy azok az emberek már átestek egy nagy szűrőn, és nyugodtabban rájuk lehet bízni komolyabb feladatokat is. Legalábbis nyugodtabban, mint másokra.
Én azok közé tartoztam, akik az utolsó előtti sorozáson vettek részt. De mire befejeztem a középsulit, addigra megszüntették a kötelező sorkatonai szolgálatot, így az egyetem előtt nem lehettem már katona. Van egy kis baj a bal térdemmel, amire hivatkozva felmentést kaptam volna. Megkértem az orvost, hogy NE írja fel ezt a kartonomra. Továbbá majdnem minden orvos megkérdezte, hogy "Na és akar-e katona lenni?", és amikor azt feleltem, hogy "Igen.", akkor csak csodálkoztak, mert akkoriban már 90% felett járt a magukat szánalmasan testi, lelki nyomoréknak hazudó "férfiak" aránya. Nem vagy militarista, és nem vagyok felvágós macsó, vagy keménykedős hülyegyerek, nem azért tagadtam le a sérülésem. Hanem azért, mert éreztem, hogy ez bizony egy fiú kötelessége, ha tetszik neki, ha nem.
És persze mind édesapám, mind pedig a nagyapáim életre szóló barátságokról, és emlékezetes sztorikról számoltak be nekem. Visszaemlékezéseiből sokszor érződik, hogy nem piskóta dolog volt, ennek ellenére szükségesnek látták és látják a mai napig. Pedig akkor nem fél évre hívták be az embert (ami egy vicc), hanem másfél, két, és két és fél évre! Még sem lett tőle semmi bajuk, sőt!
Szerintem sem lenne ennyi aljas, semmirekellő, gerinctelen kis nyúlbéla, ha létezne még a kötelező szolgálat. Persze nem csak ezen múlik, azóta a felsőoktatáson elkezdve, a nemzeti ünnepeken át, stb. szinte mindent elcsesztek "bölcs vezetőink", de azért ennek is van némi része a bajban.
Ennyit akartam, üdv!