Egyetértek veled. Csak egyszerűen vannak dolgok, amikkel halálba tudnak idegesíteni. A Nyilas Misiéhez hasonló hozzáállást tapasztalom sajnos egyre inkább a mindennapi életem során is.
Csak két rövid példa:
1. megyek a járdán, a tirpák vállalkozója 2 méterre az építkezéstől a járdán keresztbe áll a BMW-vel. Az autótól két méterre ott a hagyományos parkoló ahova állhatna de NEM, mert ő megteheti.
2. bevásárlóközpont. Tele emberrel. Én tolnám normálisan a bevásárlókocsit, de tahókám két polc között keresztbeállította a sajátját. Persze elborít az ideg, és jól belecsattanok a kocsimmal, hogy arréblökjem az övét.
Tudod mi a közös ezekben? Hogy ha ne adj isten mersz nekik szólni, még ők vannak vérig sértődve! A bevásárlőközpontban is persze még ő szólt be nekem, hogy miért nem tudok szólni, hogy álljon arréb. Kérdem én: KI A FASZNAK KÉPZELI MAGÁT, HOGY NEKEM KELLJEN KÖNYÖRÖGNI HOZZÁ, HOGY NORMÁLIS LEGYEN?!? Majdnem összeverekedtünk :(. Miért van az, hogy nekem eszembe jut ha megállok, hogy azt úgy tegyem, hogy más is elférjen. Miért csak nekem jut eszembe, hogy NEM EGYEDÜL VAGYOK?!?
Na ezek a dolgok basszák a csőrömet. Hogy mindenki szarik a másikra.
Néha úgy érzem magam, mint a viccben:
Az autópályán a fickó hajt szembe a forgalommal. Közben szól a rádió és bemondják, hogy egy idióta a forgalommal szembe közlekedik. Mire a fickó: - Egy? Az összes!
Ezt érzem nap mint nap: nem tudom, hogy én vagyok a hülye, vagy a többiek...illetve úgy érzem, hogy tudom, hogy úgy van jól ahogy én teszem (kinyitni az ajtót a nőnek, átadni a helyet az öregnek, pénzt adni a koldusnak, megkérdezni a földön fekvőt, hogy rosszul van-e, figyelni a másik emberre...stb.)...csak néha már elbizonytalanodom.
Egyetértek veled. Csak egyszerűen vannak dolgok, amikkel halálba tudnak idegesíteni. A Nyilas Misiéhez hasonló hozzáállást tapasztalom sajnos egyre inkább a mindennapi életem során is.
Csak két rövid példa:
1. megyek a járdán, a tirpák vállalkozója 2 méterre az építkezéstől a járdán keresztbe áll a BMW-vel. Az autótól két méterre ott a hagyományos parkoló ahova állhatna de NEM, mert ő megteheti.
2. bevásárlóközpont. Tele emberrel. Én tolnám normálisan a bevásárlókocsit, de tahókám két polc között keresztbeállította a sajátját. Persze elborít az ideg, és jól belecsattanok a kocsimmal, hogy arréblökjem az övét.
Tudod mi a közös ezekben? Hogy ha ne adj isten mersz nekik szólni, még ők vannak vérig sértődve! A bevásárlőközpontban is persze még ő szólt be nekem, hogy miért nem tudok szólni, hogy álljon arréb. Kérdem én: KI A FASZNAK KÉPZELI MAGÁT, HOGY NEKEM KELLJEN KÖNYÖRÖGNI HOZZÁ, HOGY NORMÁLIS LEGYEN?!? Majdnem összeverekedtünk :(. Miért van az, hogy nekem eszembe jut ha megállok, hogy azt úgy tegyem, hogy más is elférjen. Miért csak nekem jut eszembe, hogy NEM EGYEDÜL VAGYOK?!?
Na ezek a dolgok basszák a csőrömet. Hogy mindenki szarik a másikra.
Néha úgy érzem magam, mint a viccben:
Az autópályán a fickó hajt szembe a forgalommal. Közben szól a rádió és bemondják, hogy egy idióta a forgalommal szembe közlekedik. Mire a fickó: - Egy? Az összes!
Ezt érzem nap mint nap: nem tudom, hogy én vagyok a hülye, vagy a többiek...illetve úgy érzem, hogy tudom, hogy úgy van jól ahogy én teszem (kinyitni az ajtót a nőnek, átadni a helyet az öregnek, pénzt adni a koldusnak, megkérdezni a földön fekvőt, hogy rosszul van-e, figyelni a másik emberre...stb.)...csak néha már elbizonytalanodom.