Nehéz a lányok sorsa... :) (azért a fiúké se egyszerű!)Írjátok a kommentekbe a leggázosabb vagy legviccesebb randitokat, ismerkedéseteket! ;)
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Nehéz a lányok sorsa... :) (azért a fiúké se egyszerű!)Írjátok a kommentekbe a leggázosabb vagy legviccesebb randitokat, ismerkedéseteket! ;)
Volt egyszer egy lány még az elemiben, naggggyon szerelmesek voltunk bele mindahányan voltunk...sajnos sosem voltam az a kimondottan bátor, kezdeményező típus így teltek az évek amig az 5.-ik osztályt egyszercsak új suliban nem kezdtem. Később kiderült hogy Ő is pont oda...azthiszem itt jött meg az ihlet.Egyel fölöttem járt, jó barátságban voltunk. Szerelmes leveleket írtam neki bókoltam is és hetedikben elhívtam beszélgetni, sétálni. Úgy saccperkábé kétkétésfél órát bóklásztunk körben a városligetben míg visszaértünk a suliig, közben pedig semmi nem mertem kinyögni. Amikor megérkeztünk rá már vártak a szülei, így végül kimondatlanok maradtak azok az érzelmek.
Teltek az évek ő elballagott, majd én is. Leveleztünk. (Akkor még a Magyar Királyi Postán!) Később megtudtam hogy hova ment továbbtanulni és kértem tőle egy talit, amit meg is ejtettünk a Dunaplázában. A beszélgetésnek egy vallomás lett a vége...több mint hat év kínszenvedés után jött a kegyelemdöfés, az érzés végig kölcsönös volt!
Tanulópénz, mindenkinek meg kell fizetni a révész díját!
Végül elkísértem a buszmegállóig, ott kaptam egy búcsúpuszit. Azóta nem találkoztunk.
Hát ennyi volna az én történetem.
A bulisabb időszakom csak ezután következhetett...:P