Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanítónéni a legény mellé ül a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy ... izé ... szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja ...? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
- Hát, minden jót!
- Köszönöm a fuvart - mondja a tanítónő - és látogass meg egyszer, ha elmúlt a náthád ...!
- Honnan tudja a bika, hogy ... izé ... szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja ...? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
- Hát, minden jót!
- Köszönöm a fuvart - mondja a tanítónő - és látogass meg egyszer, ha elmúlt a náthád ...!