A kép felirata: "ez nem egy pipa".
A szürrealizmus egyik híres festője volt a belga René Magritte, azaz ő. Ahogy azt a linkelt galériában láthatjuk, minimalista eszközökkel is érdekes munkákat készített, mindenki megtalálhatja a kedvencét közte. (nekem pl. tetszik az Emlék , a Portré, de sok másikat is említhetnék)
Alapból nem Magritte-ról akartam anyagot küldeni, de megérdemli. A poszt pedig ezzel együtt is lehetne a kijelölt Nagy Izés Vitaposzt, ha egyetért ezzel a társaság. A kép elég jó gondolatébresztő, és a többi poszt helyett itt nyugodtan meg lehetne vitatni az élet dolgait. Ahogy eddig látom, a kedves közönség elég értelmes emberekből áll, és a máshol folytatott sokszor végtelenbe nyúló vitáknak itt teremthetünk egy helyet, ahol kulturált módon lehet filozofálni, hitvitázni, politizálni vagy ki éppen mit akar.
"Vagy ha nem, hát kisnyúl."
Szétnéztem, gyönyörű kis templom volt. Lent két sorban barna fapadok, kétoldalt oszlopok tartotta magas karzat (valószínűleg a nőknek), legelől 2 fekete kőtábla, középütt pulpitus, ahol a Tórát olvasták, a balkonok alján fekete kőlapokon arany betükkel magyar nevek: Anna, Árpád, Ferenc, József... Elvitték őket. A legszebb épületeket, amire oly büszkék vagyunk a városközpontban, ők emeltették, a kultúrát is jórészt ők képviselték (Rejtő Jenő, Radnóti Miklós), orvosok (Nyiszli Miklós: "Orvos voltam Auschwitzban") jórészt zsidók voltak. Miért?
Mert: mindég, mindenütt kitaszítottaknak érezték magukat. Ha érvényesülni akartak, nem volt elég annyit tudniuk mint az úgynevezett keresztények, sokkal, de sokkal többet kellett produkálniuk (lásd még Los Alamos - atombomba, vagy a számtalan zsidó Nobel díjas - köztük magyarok is).