Mára tán ennyi elég, lehet agyalni és elküldeni engem a francba. nem vagyok se orákulum, se semmilyen főokos, és kérem hogy szóljatok réám, ha így éreznétek. Óhatatlanul tanárbácsis lesz ez az egész, de ennyit talán megengedhetek, ha már én feküdtem föl a "kínpadra". Kérdezni is lehet bármit, de a legkomolyabban mondom: nem vagyok senki, csak ezek a solgok érdekelnek. Biztos vagyok benne h sokmindent nem is látok-láthatok jól. Korrekt, és kölcsönös bizalmon alapuló beszélgetést remélek ettől, de sejtem h hiába.
Jó éjszakát!
Hogy is van ez?
Jó éjszakát!