Digitális sötét középkor vár ránk?"Egy mai irodai dolgozó három percenként új feladatot végez. Éppen e-mailt ír, SMS-t küld vagy böngészik a világhálón. Mindez azonban eltereli a figyelmét és könnyen megakadályozhatja az összefüggő gondolkodást. [...] Az emberi kapcsolatok már nem elég mélyek és a családokban esténként gyakran már nem köszönnek egymásnak a családtagok, mert annyira elvonja a figyelmüket a televízió vagy a számítógép. Csak a feleségek egyharmada köszönti a férjét Hellóval vagy mondja, hogy Jó, hogy újra látlak. [...] Az Egyesült Államokban minden negyedik személy mondta azt, hogy nincs egyetlen olyan ismerőse sem, akivel megbeszélhetné a gondjait. Az ilyen emberek száma az elmúlt 20 évben a duplájára nőtt. [...] Az állandó elérhetőség oda vezetett, hogy már olyan sok emberrel vagyunk kapcsolatban, hogy szinte lehetetlen akár csak egyetlennel is közülük szorosabb kapcsolatot fenntartanunk."
Nektek mi a véleményetek erről, tényleg szétromoblja a szociális kapcsolatokat a modern technológia?
A világ közel sem sztendert valami. egyszerűen változik, és ezt meg kell érteni. Barátsághoz és a klf kapcsolatok teremtéséhez nem kell személyesen találkozni. A mai világról és a benne rejlő kapcsolatokról Douglas Coupland kanadai, inkább világpolgár író írt egy nagyszerű könyvet X generáció. Nem tudom valaki olvasta? Szerintem telitalálat!! Most jelent meg magyarul. Olvassátok el ezt a könyvet cifrább és izgalmasabb statisztika van benne, mint a postkép alatt. Szerintem a korszakban megjelenő magány nem a számítógép (net) szüleménye, hanem az emberé. A mai ember totál kifordult önmagából. Szerepjátszás, magány, depresszió, karrierizmus, boldogtalanság, pótcselekvés, monotonság, sztárok majmolása.... ez ma az ember, ez hordozza a problémát. Ezt nem számítógép generálta. A számítógéppel nem rendelkező emberek sem biztos, hogy boldogok. Nem értek egyet a posztkép érvelésével. A számítógép és média csak sima ürügy, illetve bűnbak. Muszáj mindent megindokolni, ráfogni valamit valamire. A médiáról, mint a manipulálás eszközéről már hallottam, de hogy a társas kapcsolatok is ezért mennének tönkre még nem.
Sokan hivatkoznak rá, hogy a virtuális kapcsolat nem ugyanaz mintha személyesen találkoznánk. Másodlagosnak tartják ezt a fajta kapcsolattartást. Szerintem a netvilágban ugyanúgy lehet magányos vagy boldog az ember mint a valóságos világban. A kettő egymás mellett él, nem kéne összekavarni őket. A kommunikáció nem attól függ hogy hol folytatják, hanem attól, hogy kik, és miről..
Az hogy itt lehetek ebben a netes valóságban lehetőségként élem meg. Kissé ódzkodok a családi kapcs-t összekavarni a netes világgal.
A dolgok nem fekete/fehérek.. Fúj ez a világ, fúj amaz. Nem értem... Normális dolognak tartom az ilyen fajta kapcsolattartást, ismerkedést. Marha nehéz olyan személyekkel találkozni, akik mondjuk többszáz kilométerre élnek tőlem. Nem engedhetem meg magamnak hogy utazgassak (4000 ft. egy menettérti felnőttjegy 140 km-re). Nem biztos, hogy egy adott helyen megtalálom a nekem való személyeket, olyanokat akikkel van miről beszélni. Az már tényleg messzire vezetne hol van ismerkedési lehetősége egy 28 éves különc lánynak?
Hasonlít egy picit a két világ. Itt is ott is lehet csalódni az emberekben pozitív és negatív irányban. Láttam én szar embert mindkét világból. Elhiszem az emberek egy része jobban szereti a valós világot, hiszen a testbeszéd, metanyelvi jelek, gesztusok sok minden segít a megértésben. A virtuális világ nehezebb, mert ott olvasni kell sokszor a sorok között, és bizony hatványozott odafigyelést igényel. De szerintem izgalmasabb is. Bár az igaz, hogy a testi érintkezést - nevén nevezve a gyereket szexualitást soha nem fogja visszaadni a világháló.
Szembe kéne azzal a ténnyel, hogy az áhított családmodellnek a '45 után vége. Egy mai nő, messze nem azt a szerepet játssza, mint dédanyáink. Nő mint családösszetartó kiesett, és nem állt a helyére senki. Ma már nem működik, csak nem jut el az emberek tudatáig. Ahogy én látom a társadalom és valamennyi egysége kifordult önmagából. Változásokat generált. Lehet fújolni, de ez van. A kapcsolatokat mindenhol meg lehet becsülni, kell is. Törekszem a minőségre. Többszázfős iwiw oldal helyett tucatnyi ember. Nem építek ki felületes kapcsolatokat. Azért mert 1X szót váltottunk, még nem azt jelenti, hogy ismerőseim közé fogadom. Tudom, hogy kirívó dolog ez, hiszen az iwiwen a többszáz fős fiktív kapcsolatrendszer a divat. Lehet úgy is.. Nem tisztem ítélkezni. Mindenki igényei szerint lép. Nem lenne ebben semmi baj, ha nem fiktív és felületes lenne a kapcsolatrendszer. Lehet ha kibújnék álnevem mögül, lenne még 1-2 tucat ismerős, de minek. Egyik családtagomnak 400 valahány ismerőse van, most volt a névnapja. Ebből a 400 emberből 2-en köszöntötték fel. Na ez a felületesség.
Nem kívánok választani a két világ között. Igyekszek mindkettőbe megtalálni a helyemet. Hátha sikerül.