Csempe bizony. És nem ma, vagy néhány éve csinálták. Eléggé bonyolult a technológiája. Előbb agyag-homok keverékből, méretre, gyúrnak-szabnak-száritanak-égetnek "kekszet", azután bemártják zománcba. A zománc egy speciális üveg. Külön keverik: kvarc-homok, szóda, mészkő, ólomoxid, mittudomén milyen átmeneti fémoxid mint szinező anyag (pl. kobalt a kékhez), vizzel együtt finom porrá örlik a keveréket, az igy kapott szuszpenziót viszik fel a "kekszre" akár bemártás, akár ecsetelés útján, száritás, új égetés. A legnagyobb probléma: hogyan érd el ugyanazt a szinárnyalatot. Nagyon pontos adagolás kell hozzá. A felragasztás ezután már már szinte gyerekjáték.