Ez is egy jó megközelítés, de sajnos nem minden műalkotás gyönyörködtet. Minden művészeti ág dugig van olyan alkotásokkal, amelyek inkább elborzasztanak, lévén groteszkek, abszurdak, horrorisztikusak, vagy egészen egyszerűen azáltal próbálnak hatást kiváltani, hogy minimalista megközelítéssel nem próbálnak kiváltani semmiféle érzelmet. Az örömszerzéssel is hasonló a helyzet, mivel már legkorábbi műveink is inkább pont ellenkező hatást, a tragédia érzését váltják ki. Továbbmegyek: egyszerű használati tárgyak is okozhatnak örömet (egy asztalterítő ajándékba anyunak) vagy gyönyört ( hülye példa, de ott van a guminő...) (Lehetne mondani, hogy minden ember számára mást jelent a művészet, de egy ilyen mértékű relativizálás sem lehet megoldás, mivel egy szimpla logikai alapvetés kimondja, hogy egyazon dologról nem lehet mindenkinek igaza, főleg ha tudomásul vesszük, hogy élnek olyan személyek (sajnos) akik a kulturális tradíció ismeretében is képesek megkérdőjelezni az egész művészet létezését, annak szükségszerűségét. Nem megkérdőjelezem az álláspontod, csak arra próbálok rávilágítani, hogyha a több évezredes filozófiai hagyomány sem volt képes kielégítően definiálni a művészetet ( ez a helyzet, én sem tudom), akkor az egyetlen járható út, ha legalább a művészeti tradíciók tudatában (azokat követve, vagy ellenükben) próbáljuk megítélni a kortárs művészek, tehát a posztban látható srác tevékenységét is. Ez én első kommentem is ilyesmi lett volna.