Egy újabb kivesézni való témát találtam "Luxusprostik az egyetemen" címmel.
Mire "kényszerülnek" a fiatalok, hogy a tanulmányukat finanszírozzák és/vagy az igény szerinti életszínvonalukat megteremtsék? Meddig elítélendő? Valóban szükség van erre? Hova vezet ez? ..?...? ...stb.
A diákhitel arra épül, hogy az egyetemi tanulmányok költségeit majd a jól fizetett állásából fogja a polgár törleszteni. A dolog több sebből is vérzik. Egyrészt a mai fiatalok jelentős része olyan felsőoktatási formát választ, aminek a végét maga sem látja (nemzetközi kapcsolatok, menedzsment, környezetbiológia, kommunikáció stb.) A cél egy diploma, az átbulizott öt év, és amikor a végén ott áll egy papírral a kezében, maga sem tudja, mire kellene használni. A munkáltatók meg még kevésbé. Éppen emiatt már felsőfokú végzettséggel (és papíron középfokú nyelvtudással) sem lehet olyan jól fizető állást szerezni, ami a diákhiteleket finanszírozná. Akármiből is tanult a gyerek, kénytelen a fizető állását megtartani (ha addig a McDonaldsban dolgozott, azt, ha prosti volt, azt), mert a diplomája annyit sem ér, mint a papír, amire nyomtatták. Az egyetemeknek érdeke a túlképzés, ezért kapják az állami támogatást. Az államnak is érdeke, mert addig sem számítanak munkanélkülinek. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy ha az egyetem helyett szakmát tanulnának, akkor jobban fizető állásokra pályázhatnának - de ez nekik sem érdekük. Ki akar ma kárpitos lenni, vagy asztalos? Nem lehet vele eldicsekedeni - a valódi munka elértéktelenedett.