Egy újabb kivesézni való témát találtam "Luxusprostik az egyetemen" címmel.Mire "kényszerülnek" a fiatalok, hogy a tanulmányukat finanszírozzák és/vagy az igény szerinti életszínvonalukat megteremtsék? Meddig elítélendő? Valóban szükség van erre? Hova vezet ez? ..?...? ...stb.
22 évesen optimistának lenni ebben a világban, ebben az országban? Ezt remélem csak viccből írtad... Azt sem értem, hogy milyen agymosásról beszélsz. Én spec. pont az ilyen videókat tekintem annak, amik aztán hű de faszán elmondják, hogy mi is helyzet itt nálunk! Nem tagadom, vannak benne részek, amikkel úgy ahogy egyet is értek, mint pl. az eleje... csak hogy engem aztán rohadtul nem érdekel sem a sziget, sem az, ha rocker technosat püföl, sem az, ha az emo felvágja az ereit. Mi az istennek kellene nekem mindenkivel foglalkoznom? Szokták volt mondani, hogy aki hülye, az haljon meg.
""ami/aki meg nem érdekel, azzal nem foglalkozom" ez kb úgy is érthető, hogy hiába szar a helyzete valakinek, téged nem érdekel, csak a te világod legyen tökéletes" - ezt én sem tudtam volna szebben és érthetőbben leírni. Igen, egy önző, elkényeztetett kis csitri vagyok, akinek rohadtul nincs kedve magára venni a fél ország problémáit, amit pont azok az emberek gerjesztenek, akik emiatt sírnak. Önző vagyok, mert nem érdekel, ha kiirtják innen az összes mocskos cigányt, önző vagyok, mert nem hat meg a hajléktalanok helyzete, önző vagyok, mert szarok a politikára úgy, ahogy van, és önző vagyok azért is, mert nem bólintok rá egy nálam majdnem 10 évvel idősebb ember hozzászólására. És még sorolhatnám...
Csakhogy: 22 évesen lehet, hogy többet értem el, mint mások a 30 évük alatt, egyetemre járok, munkát keresek, és nem lettem egy begyöpösödött lázadó elkeseredett roncs magyar, akikkel tele az ország. Annyiban adok igazat neked, hogy lehet, hogy 10 év múlva másképp fogok erről gondolkodni, remélhetőleg akkor már más állapotok fognak uralkodni az országban is, de egyet kérek: ha én most így vélekedem, és ha tényleg megértetted a mondanivalómat, ne úgy intézd el, hogy írsz megint 20 sort arról, hogy mennyire gyerek vagyok és nem látom át a dolgokat. Csak értsd már meg, hogy nem vagyunk egyformák, és nem kell mindig másokat győzködni a saját igazunkról. Én sem szeretném, ha kettő lenne belőlem! :D
Én igyekszem majd szép jövőt kialakítani a gyermekeimnek, unokáimnak... csakhogy egyedül, és a saját igényeim és lehetőségeim alapján. Miért, nem mindenki így teszi? Te nem így cselekszel? Nem adsz meg minden tőled telhetőt? Te nem arra törekszel, hogy megteremthesd a családodnak azt, amire igazán szüksége van? Ennek köze nincs az országhoz, vagy nemzethez... az a nagy büdös helyzet (szerintem), hogy ebben az országban az ember senkire sem számíthat saját magán kívül. Most azért vagyok egy buta tyúk, mert próbálom az életem minél könnyebbé tenni, és nem hőbörgök állandóan? Lehet, hogy eljön majd az az idő is, ki tudja. De akkor az az én bajom lesz. Senki másé.
Na csak ennyi, bocs, ha hosszú lett, de muszáj volt.