Egy újabb kivesézni való témát találtam "Luxusprostik az egyetemen" címmel.
Mire "kényszerülnek" a fiatalok, hogy a tanulmányukat finanszírozzák és/vagy az igény szerinti életszínvonalukat megteremtsék? Meddig elítélendő? Valóban szükség van erre? Hova vezet ez? ..?...? ...stb.
Idézek egy buddhista kis szöveget, és hátha ez rávilágít amit mondani akartam.
Ennek leglényegesebb vonása a létezés teljességét magába foglaló egészleges szemlélet, vagyis az a felismerés, hogy a világban minden mindennel összefügg, s az egyéni üdv csak a létezés egészébe ágyazottan, a közösség boldogulásával párhuzamosan érhető el.
keresztény megközelítés:
kereszténységben nem lehet megosztottság, kettősség az elmélet és a gyakorlat között, máskülönben lényegét veszíti el. Sőt, a tanítás meg kell egyezzen a gyakorlattal, mind az Istennel való kapcsolatát, mind az emberek egymás közötti kapcsolatát tekintve. Ha a keresztények nem gyakorolják a testvéri szeretetet, ha az egyház tagjai közömbösen vagy egymással versengve élnek, a prédikáció nem más, mint élettelen szó és holt betű.
és ha nem vallásos alapon vizsgálom akkor egy kis részlet a közösség, és egyén kapcsolatáról:
"A közös érdekeken és értékeken kívül vannak más általános jellemzői is a közösségnek. A közösségek általában közös célok vagy feladatok érdekében jönnek létre. A közös célok eléréséért a közösség tagjai közös döntéseket hoznak, közös lépéseket tesznek. Nagy jelentőségű a közösségi (érzés) tudat(a), vagyis az említett jellemzők létezésének tudata, hiszen ezáltal a tudat által válik lehetővé a közösség (hatékony) működése. A közösségi tudat jelzi, hogy a közösség fontos az egyén számára, illetve az egyén a közösség számára. "
Tehát ha ezek nem működnek rendesen akkor csak egyének léteznek, és nincs hazád, országod, néped. Csak te mint egyén létezel, és a gyerekeidnek nem lessz jobb világ. Mivel ezek kialakításához közösséget kell alkotnod a többi emberrel.
Ajánlok figyelmedbe pár olvasmányt a kúltúra terjedéséről, és hogy ez szintén nem egyéni, hanem a közösség formálja.
Ennek leglényegesebb vonása a létezés teljességét magába foglaló egészleges szemlélet, vagyis az a felismerés, hogy a világban minden mindennel összefügg, s az egyéni üdv csak a létezés egészébe ágyazottan, a közösség boldogulásával párhuzamosan érhető el.
keresztény megközelítés:
kereszténységben nem lehet megosztottság, kettősség az elmélet és a gyakorlat között, máskülönben lényegét veszíti el. Sőt, a tanítás meg kell egyezzen a gyakorlattal, mind az Istennel való kapcsolatát, mind az emberek egymás közötti kapcsolatát tekintve. Ha a keresztények nem gyakorolják a testvéri szeretetet, ha az egyház tagjai közömbösen vagy egymással versengve élnek, a prédikáció nem más, mint élettelen szó és holt betű.
és ha nem vallásos alapon vizsgálom akkor egy kis részlet a közösség, és egyén kapcsolatáról:
"A közös érdekeken és értékeken kívül vannak más általános jellemzői is a közösségnek. A közösségek általában közös célok vagy feladatok érdekében jönnek létre. A közös célok eléréséért a közösség tagjai közös döntéseket hoznak, közös lépéseket tesznek. Nagy jelentőségű a közösségi (érzés) tudat(a), vagyis az említett jellemzők létezésének tudata, hiszen ezáltal a tudat által válik lehetővé a közösség (hatékony) működése. A közösségi tudat jelzi, hogy a közösség fontos az egyén számára, illetve az egyén a közösség számára. "
Tehát ha ezek nem működnek rendesen akkor csak egyének léteznek, és nincs hazád, országod, néped. Csak te mint egyén létezel, és a gyerekeidnek nem lessz jobb világ. Mivel ezek kialakításához közösséget kell alkotnod a többi emberrel.
Ajánlok figyelmedbe pár olvasmányt a kúltúra terjedéséről, és hogy ez szintén nem egyéni, hanem a közösség formálja.