Csak akarni kell, tényleg. Így van, én is aláírom... 17-24 éves koromig dohányoztam, napi egy doboz Hel. vagy Soph. light elment simán... Sörözésekkor jóval több. Képes voltam egy kávéhoz 2-t is elszívni... Aztán elkezdett nagyon zavarni, hogy lépcsőzéskor úgy fújtatok, mint egy 50 éves, sárgulnak a fogaim, büdös a pulcsim, kabátom... egyik napról a másikra letettem minden segédeszköz nélkül. A lényeg, hogy tényleg akarni kell és a magad kedvéért. Ha más kedvéért csinálod, idővel úgyis visszaszoksz rá (elég csak az illetővel összeveszni,...). Nem szabad dicséretet, ámulatot várni. Ha senki észre sem veszi, hogy abbahagytad, az sem számít. Magadért csináld! Barátnőm ebbe a hibába esett. 3 hét után újra dohányozni kezdett, mert duzzogni kezdett, hogy amúgy is mi értelme, észre sem veszi senki,... Régen rossz, ha dicséretek miatt csinálja az ember (persze jól esik, de akkor már nem stimmel az indíttatás).
Vannak gyenge pillanatok. Csak az első 3-4 hosszabb vonatozást (nálam ez gyakori volt), kávézást, berúgást, evés utáni sziesztát,.. (és mindent, amihez feltételes reflex-szel kapcsolódott a cigi). kell kibírni. A rákövetkezőknél már azt veszi észre az ember, hogy eszébe sem jutott, hogy rágyújtana... A pozitívumokra kell koncentrálni..
Aki nem akar leszokni, az valóban nem fog a reklámok hatására sem valószínűleg..
Vannak gyenge pillanatok. Csak az első 3-4 hosszabb vonatozást (nálam ez gyakori volt), kávézást, berúgást, evés utáni sziesztát,.. (és mindent, amihez feltételes reflex-szel kapcsolódott a cigi). kell kibírni. A rákövetkezőknél már azt veszi észre az ember, hogy eszébe sem jutott, hogy rágyújtana... A pozitívumokra kell koncentrálni..
Aki nem akar leszokni, az valóban nem fog a reklámok hatására sem valószínűleg..