A buszos példa sajnos egyre inkább nem kirívó, hanem mindennapos eset. Igen, igaz a példa, sajnos azon az oldalon is vannak negatív tapasztalatok.
Amire én gondoltam, az az a viselkedés, amire manapság nevelődnek a nagyon fiatalok a középkorúaktól, akik viszont az öregek szemében már a lázadó ifjúságot képviselik.
Tehát, akivel a 60-as években ellenségesen lépett fel egy tanár, az a gyerekét arra tanítja, hogy nehogymá' a hülye tanár mondja meg, hogy mit kell csinálnod...
Mint ahogy nekem is volt nem egy osztálytársam, aki kijelentette, azért akarna tanár lenni, hogy ő is szadizhassa a kölyköket.
A nagy magyar szabadságban erősödött az egyén hatalma („nekem jogom van hozzá” elgondolás) illetőleg a felelősségtudat hiánya (amit nem látok, nem hallok, az nincs is - emberek végignézik, ahogy a mellettük állót agyonverik stb.)
Ez mind vezetett oda, hogy ma az emberek extrém hülyeségekben keresik a szórakozást, mondhatni jódolgukban már nem tudnak milyen oltári ökörséget kitalálni - és mindezt azért, hogy erősítsék az identitás-tudatukat.
Én azt mondom, néha jó szürkének lenni, és eltűnni a tömegben. Ettől még lehetünk egyéniségek. De ha különcködünk, ne csodálkozzunk, ha valaki pofánvág.
Amire én gondoltam, az az a viselkedés, amire manapság nevelődnek a nagyon fiatalok a középkorúaktól, akik viszont az öregek szemében már a lázadó ifjúságot képviselik.
Tehát, akivel a 60-as években ellenségesen lépett fel egy tanár, az a gyerekét arra tanítja, hogy nehogymá' a hülye tanár mondja meg, hogy mit kell csinálnod...
Mint ahogy nekem is volt nem egy osztálytársam, aki kijelentette, azért akarna tanár lenni, hogy ő is szadizhassa a kölyköket.
A nagy magyar szabadságban erősödött az egyén hatalma („nekem jogom van hozzá” elgondolás) illetőleg a felelősségtudat hiánya (amit nem látok, nem hallok, az nincs is - emberek végignézik, ahogy a mellettük állót agyonverik stb.)
Ez mind vezetett oda, hogy ma az emberek extrém hülyeségekben keresik a szórakozást, mondhatni jódolgukban már nem tudnak milyen oltári ökörséget kitalálni - és mindezt azért, hogy erősítsék az identitás-tudatukat.
Én azt mondom, néha jó szürkének lenni, és eltűnni a tömegben. Ettől még lehetünk egyéniségek. De ha különcködünk, ne csodálkozzunk, ha valaki pofánvág.