azért csak van már egy kis különbség az ember meg az állat között (még ha nem is sok, és gyakran nem a mi javunkra) és hol húzódik a határ a haszonállat és anem haszonállat között. mert ugye akkor mi a francnak tart valaki kedvencnek vietnámi csüngőhasú malacot, az haszonállat, ha már mondjuk a koreaiak meg ne egyenek kutyát. Szóval azért ezt nehéz megfogni, hogy egy állatfajta most éppen kedvenc-e vagy haszon. Abban teljes mértékben igazat adok, hogy tartsák rendesen, kíméletesen öljék le, ne bántsák, ne alázzák azt az állatot. De csak azért ne egyen egy népcsoport mondjuk cicát, mert mi szeretjük? vagy mert az milyen okos? szegény disznó is az egyik legokosabb állat és mégis megesszük, a patkány meg szintén iszonatos okos, de utáljuk, viszont mégsem esszük meg. Szóval nincsenek itt normális határok, emberségességnek kéne lenni, megbecsülni az állatokat, jól tartani, tisztelni, finomra sütni, és hálát adni, hogy egyáltalán vannak még állatok