Csak lazán kapcsolódik, és senki ellen vagy senki mellett sem szól, csak úgy elgondolkodok itt, na. :-)
Nem igazán értem a mostanában divatos és egyre inkább terjedő "az orvosok hülyék és bunkók" hozzáállást. Ugyanilyen felfogással nem megyek át a Margit-hídon, hanem keresek egy természetes átkelőt, mert az a mérnök hülye és bunkó is volt, nem bízom benne. Az orvos tanulta a szakmáját akár tetszik akár nem, ráadásul többet tanult az átlagnál (nem is olyan néha 8-10-12 év), én speciel a szerintem nagyon fontos egészségemet jobban merem rájuk bízni, mint magamra. Másik elterjedt érv: engem olyan ne operáljon, aki kettest kapott az egyetemen. Tükörbe nézés: akkor te miért dolgozhatsz, kaphatsz pénzt egyáltalán, ha te is kettes voltál? Klasszikus példa Einstein, aki éppenhogycsak leérettségizett anno. Nyilván más egy orvos helyzete annál fogva, h tényleg az egyik (ha nem A) legértékesebb dolgainkat bízzuk rá. De ha nem bízol benne, esélyt sem adsz neki, az tényleg szűk látókör, szerintem legalábbis. Hallottam olyan magyar orvosról, akitől elsőre zokogva jöttek ki a szülők, mert akkora tuskó modorban szólt rájuk h még. Ha nincs az asszisztensnő aki bátorítsa őket ("a dr. úr tényleg paraszt, de viseljék el mert megéri"), akkor otthagyják örökre. Így csak elmentek Berlinig, de senki se talált megoldást, és végül a "köcsög" mentette meg a gyerekük életét.
Baromi nehéz lehet orvosnak, ápolónak lenni manapság, erről is tudnék 1-2 sztorit, de mindegy. El kell tudni fogadni h ők is emberek, ebben sajnos még a műhiba is benne van, valahogy mégis az a legritkább. Na csak ennyi, nem okoskodom, inkább dógozok. :DDD
(és tényleg nem leszólni vagy beszólni akartam)
Nem igazán értem a mostanában divatos és egyre inkább terjedő "az orvosok hülyék és bunkók" hozzáállást. Ugyanilyen felfogással nem megyek át a Margit-hídon, hanem keresek egy természetes átkelőt, mert az a mérnök hülye és bunkó is volt, nem bízom benne. Az orvos tanulta a szakmáját akár tetszik akár nem, ráadásul többet tanult az átlagnál (nem is olyan néha 8-10-12 év), én speciel a szerintem nagyon fontos egészségemet jobban merem rájuk bízni, mint magamra. Másik elterjedt érv: engem olyan ne operáljon, aki kettest kapott az egyetemen. Tükörbe nézés: akkor te miért dolgozhatsz, kaphatsz pénzt egyáltalán, ha te is kettes voltál? Klasszikus példa Einstein, aki éppenhogycsak leérettségizett anno. Nyilván más egy orvos helyzete annál fogva, h tényleg az egyik (ha nem A) legértékesebb dolgainkat bízzuk rá. De ha nem bízol benne, esélyt sem adsz neki, az tényleg szűk látókör, szerintem legalábbis. Hallottam olyan magyar orvosról, akitől elsőre zokogva jöttek ki a szülők, mert akkora tuskó modorban szólt rájuk h még. Ha nincs az asszisztensnő aki bátorítsa őket ("a dr. úr tényleg paraszt, de viseljék el mert megéri"), akkor otthagyják örökre. Így csak elmentek Berlinig, de senki se talált megoldást, és végül a "köcsög" mentette meg a gyerekük életét.
Baromi nehéz lehet orvosnak, ápolónak lenni manapság, erről is tudnék 1-2 sztorit, de mindegy. El kell tudni fogadni h ők is emberek, ebben sajnos még a műhiba is benne van, valahogy mégis az a legritkább. Na csak ennyi, nem okoskodom, inkább dógozok. :DDD
(és tényleg nem leszólni vagy beszólni akartam)