Ismertem őt, hm. Hát. Ő nem az a fajta volt, aki elújságolta mindenkinek. Oké, amikor még új volt a dolog, elkotyogta pár lánynak, de utána nagyon megbánta, azóta csak velem megy egy talán soproni csajszival beszélte meg az ilyen dolgait, amire roppant büszke is voltam. Elmondta, hogy semmilyen más cél nem vezérelte, mikor megismerte az akkori fiúját, mint hogy nagyon egyedül volt abban az időben. Aztán elsőre a srác nem is tetszett neki, de mint mondtam, csak gyerek volt még. Elvarázsolta a fiú önbizalma (ami nekem már akkor sok volt, neki is, de ő "pont ezt tartotta cukinak". Nagyon sok a bunkó követelőző srác mostanában. Ő meg nem akarta elveszteni az egyetlen közeli valakijét (szülei nem túl jók hozzá), és inkább belement. Örökre meggyalázta saját magát ezzel. Borzasztó még belegondolni is, hogy mi játszódhatott le benne, és pont akkor, mikor a legjobban össze van zavarodva az ember (szerintem mindenki átélte azt a korszakát.) lelke, és jön valaki, aki talán nem a legtökéletesebb, de legalább valaki, aki rá vágyik... Ezzel jár a gyermeki lélek. Sokat tanultam tőle, róla, általa. A majdani kislányommal ezért szeretnék majd minél jobb kapcsolatot ápolni, hogy neki se kelljen beleesnie ebbe a "nincsenkim,kiisvagyokén" helyzetbe.
Ne haragudjatok, hogy ennyit írtam, csak szerettem volna mindenkivel megosztani, hogy mennyire nem jó ötlet, ha valaki hamar átesi ka tűzkeresztségen.
Ne haragudjatok, hogy ennyit írtam, csak szerettem volna mindenkivel megosztani, hogy mennyire nem jó ötlet, ha valaki hamar átesi ka tűzkeresztségen.