márpedig a vallás diktatúra. megmondja, hogy mit higyj, az egyházi szervezet pedig azt, hogy hogyan. egyik sem engedi, hogy a saját utad járd, pedig valamikor valaki a saját útját járta, mikor ezek a vallások keletkeztek.
az egyház már eleve a felépítése alapján is diktatórikus, ahol a változások nehezen jönnek(erre számtalan péda található a történelmében), a hit pedig nem a célja, csak az eszköze érdekeik érvényesítésének. aki pedig feltétel nélkül elhiszi amit mondanak, tanítanak neki, az az egyházi szervezetükben és nem istenben hisz, ami pedig elég lényeges különbség. aki mindezzel nincs tisztában az semmi más, csak fegyver a szervezet kezében, amit akár jó, akár rossz irányba is fordíthatnak(mint ahogy erre is számtalan példa van a történelmében, bármelyik szervezetet is nézem).
az egyház tanításai között számtalan jó dolog és érték akad. ezek viszont csak akkor érnek valamit, akkor értékesek, ha a fogékony elme értéssel sajátítja el és nem elvakultsággal. lássuk be inkább ez utóbbi a jellemzőbb és az egyházi szervezetek érdekeinek való. ezért nem feltétlen szerencsés, mikor ezek a szervezetek rákényszerítik fogékony gyermekeinkre az akaratukat.
azt is észre kellene venni, hogy nem az emberek fordultak el - esetünkben - a keresztény egyházi szervezetektől, hanem ezek a szervezetek lettek olyanok, amiknek érdekei már nem találkoznak az emberek érdekeivel és nem tudnak már szinte semmit nyújtani a hívőknek. mégpedig a fogékony elmével hívőknek, akikkel építeni is lehetne, mert a fegyverek csak rombolásra valók.
a világ sokat változott, de a keresztény szervezetek szinte alig(és többet változtak rossz irányba mint jóba). előbb az egyháznak önmagára kellene rátalálnia, majd ezután talán képes lenne újra azt nyújtani az embereknek, amit azok várnak tőle. és akkor végre talán építeni is tudná az egyház isten országát.
de azzal kezdtem, hogy az egyház diktatórikus és változásra alig képes, így elég kicsi az esélye, hogy még valaha építeni is tudjon.
az egyház már eleve a felépítése alapján is diktatórikus, ahol a változások nehezen jönnek(erre számtalan péda található a történelmében), a hit pedig nem a célja, csak az eszköze érdekeik érvényesítésének. aki pedig feltétel nélkül elhiszi amit mondanak, tanítanak neki, az az egyházi szervezetükben és nem istenben hisz, ami pedig elég lényeges különbség. aki mindezzel nincs tisztában az semmi más, csak fegyver a szervezet kezében, amit akár jó, akár rossz irányba is fordíthatnak(mint ahogy erre is számtalan példa van a történelmében, bármelyik szervezetet is nézem).
az egyház tanításai között számtalan jó dolog és érték akad. ezek viszont csak akkor érnek valamit, akkor értékesek, ha a fogékony elme értéssel sajátítja el és nem elvakultsággal. lássuk be inkább ez utóbbi a jellemzőbb és az egyházi szervezetek érdekeinek való. ezért nem feltétlen szerencsés, mikor ezek a szervezetek rákényszerítik fogékony gyermekeinkre az akaratukat.
azt is észre kellene venni, hogy nem az emberek fordultak el - esetünkben - a keresztény egyházi szervezetektől, hanem ezek a szervezetek lettek olyanok, amiknek érdekei már nem találkoznak az emberek érdekeivel és nem tudnak már szinte semmit nyújtani a hívőknek. mégpedig a fogékony elmével hívőknek, akikkel építeni is lehetne, mert a fegyverek csak rombolásra valók.
a világ sokat változott, de a keresztény szervezetek szinte alig(és többet változtak rossz irányba mint jóba). előbb az egyháznak önmagára kellene rátalálnia, majd ezután talán képes lenne újra azt nyújtani az embereknek, amit azok várnak tőle. és akkor végre talán építeni is tudná az egyház isten országát.
de azzal kezdtem, hogy az egyház diktatórikus és változásra alig képes, így elég kicsi az esélye, hogy még valaha építeni is tudjon.