persze szerintem is ahol egy istenhit van, ott ugyanabban az istenben hisznek az emberek, csak máshogy hívják, és más a vallás körülötte.
Oké, én nem akarlak meggyőzni, hogy miben hiszel, és az jó-e, nyugodtan eldöntheti ki miben hisz, a lényeg, hogy valamilyen szinten mindenki hisz valamiben, ami irányítja, valami rendező elvben, és ezt hívhatjuk istennek, filozófiának, életmódnak, akárminek. Még az is ugyanolyan hívő, aki csak a dolgok anyagi voltában hisz, aki azt mondja születünk meghalunk nincs utána semmi, csak az anyag a csillagok a világegyetem.
Inkább a legvégére reagálnék: ja a mátrix és hasonló elképzelések, persze lehet, igen, ki tudja mi a valóság? az-e amit érzékelünk, vagy az-e ami tényleg van? és hogy melyik a fontosabb? van a mátrixhoz egy nagyon hasonló könyv (még előbb is írodott) a szimulátor, ott is hasonló síkon gondolkoznak, ott is rájön a főszereplő, hogy igazából ő nem is az aminek hitte magát addig és csak átbaszás az egész. De szerintem, még ha hisz is az ember a mátrix-szerű valóságban, vagy nem valóságban, akkor is valami szerint kell rendezni az életét, valami norma szerint. és ez itt alényeg, hogy valaminek meg akar felelni az ember. Azt mondhatja, hogy a saját általa felállított értékrendet nézi, de miből állította fel az értékrendjét? nem magától jön rá senki, mit szabad mit nem, mi a jó és mi nem? ezt valahonanna vesszük tapasztaljuk, halljuk, vagy közvetlenül aputól-anyutól, vagy a vallásból, vagy a filozófiából, vagy egy általunk felállított hitrendszerből, de az alapja az, hogy mások belénk csöpögtetnek valamit, és mi hiszünk benne, még ha azt gondoljuk, mi találtuk is ki.
És nem nagyobb hülyeség hinni a mátrixban, mint istenben, vagy az ufókban, de hogy valami van az biztos. és az is biztos, hogy a teremtő isten, nagyon hasonlít az önmagától létrejövő és működő világegyetemhez. Ki tudja ezt hogy hogy van? értem én ez alatt azt, hogy mondjuk isten azt mondta lőn világosság - volt ugye az ősrobbanás, létrejött az anyag, aztán elvállt a tér és az idő, és megjelent a fény (leegyszerűsítve az ősrobbanás - tudom, utána lehetne nézni, pontosan hogy is van ez). Szóval, nem kisértetiesen hasonló a kettő? Nekem nagyon. és mondjuk azt mondják istenre mindenható, de ha a világegyetemet egy komplex egésznek tekintjük, ahol ugye már csak a nagysága miatt is bármi megtörténhet és meg is történik, akkor az nem olyan, mintha egy nagy élő valami lenne, ami rendelkezik akkora erővel, hogy saját magát irányítsa, és hogy a saját rendszerébe belenyúljon? és a rendszer tagjai, mint pl, mi emberek a földön, nem értjük teljesen mi miért történik, de pont azért mert kicsik vagyunk a nagy mindenséghez képest, de a nagy mindenség, valószínű mindent ért, mert az az egész. Valahogy így vagyok én Istennel, hogy nem földi léptékben kell elképzelni, nem azt hogy ül valahol egy szakállas fószer, és azt mondja, na pistát most agyoncsapom a villámmal, hanem nagyban és felülről nézve. Isten a világ rendező elve, a világ mozgató rugója, az egészet tartja a markában, és épp ezért olyan hozzáférése van a dolgokhoz, amit mi innen lentről nem érthetünk. Ha fogsz egy hangyabolyt és a benne levő hangyák közül párat kiszedsz, elnyomsz, máshova teszed, vagy csak egyszerűen csinálsz velük akármi nem természeteset, a hangyák már csak kicsiségük és butaságuk okán is, könnyen hihetik, hogy valami elképzelhetetlenül nagy és okos és felettük álló valami csinálta, olyan amit hangyaésszel fel nem lehet fogni, ami hangyaléptékkel mérve természetfeletti és isteni, pedig csak egy ember tette velük. de ők ezt nem tudják. Na így vagyok én istennel, hogy van valami felettünk, valami összetetteb, komplexebb, olyan aminek a lényegét mi nem láthatjuk át, mert nagy, és bár lehet hogy van rá értelmes magyarázat, de ezt mi nem fogjuk fel.
már magam sem értem mit írok. De bonyolult dolgok ezek, mennyit lehet filózni, és sehova nem jut az ember, nem tudja meg a nagy igazságokat sohase
Többen hisznek az földönkívüliekben és a szellemekben, mint Istenben.
Oké, én nem akarlak meggyőzni, hogy miben hiszel, és az jó-e, nyugodtan eldöntheti ki miben hisz, a lényeg, hogy valamilyen szinten mindenki hisz valamiben, ami irányítja, valami rendező elvben, és ezt hívhatjuk istennek, filozófiának, életmódnak, akárminek. Még az is ugyanolyan hívő, aki csak a dolgok anyagi voltában hisz, aki azt mondja születünk meghalunk nincs utána semmi, csak az anyag a csillagok a világegyetem.
Inkább a legvégére reagálnék: ja a mátrix és hasonló elképzelések, persze lehet, igen, ki tudja mi a valóság? az-e amit érzékelünk, vagy az-e ami tényleg van? és hogy melyik a fontosabb? van a mátrixhoz egy nagyon hasonló könyv (még előbb is írodott) a szimulátor, ott is hasonló síkon gondolkoznak, ott is rájön a főszereplő, hogy igazából ő nem is az aminek hitte magát addig és csak átbaszás az egész. De szerintem, még ha hisz is az ember a mátrix-szerű valóságban, vagy nem valóságban, akkor is valami szerint kell rendezni az életét, valami norma szerint. és ez itt alényeg, hogy valaminek meg akar felelni az ember. Azt mondhatja, hogy a saját általa felállított értékrendet nézi, de miből állította fel az értékrendjét? nem magától jön rá senki, mit szabad mit nem, mi a jó és mi nem? ezt valahonanna vesszük tapasztaljuk, halljuk, vagy közvetlenül aputól-anyutól, vagy a vallásból, vagy a filozófiából, vagy egy általunk felállított hitrendszerből, de az alapja az, hogy mások belénk csöpögtetnek valamit, és mi hiszünk benne, még ha azt gondoljuk, mi találtuk is ki.
És nem nagyobb hülyeség hinni a mátrixban, mint istenben, vagy az ufókban, de hogy valami van az biztos. és az is biztos, hogy a teremtő isten, nagyon hasonlít az önmagától létrejövő és működő világegyetemhez. Ki tudja ezt hogy hogy van? értem én ez alatt azt, hogy mondjuk isten azt mondta lőn világosság - volt ugye az ősrobbanás, létrejött az anyag, aztán elvállt a tér és az idő, és megjelent a fény (leegyszerűsítve az ősrobbanás - tudom, utána lehetne nézni, pontosan hogy is van ez). Szóval, nem kisértetiesen hasonló a kettő? Nekem nagyon. és mondjuk azt mondják istenre mindenható, de ha a világegyetemet egy komplex egésznek tekintjük, ahol ugye már csak a nagysága miatt is bármi megtörténhet és meg is történik, akkor az nem olyan, mintha egy nagy élő valami lenne, ami rendelkezik akkora erővel, hogy saját magát irányítsa, és hogy a saját rendszerébe belenyúljon? és a rendszer tagjai, mint pl, mi emberek a földön, nem értjük teljesen mi miért történik, de pont azért mert kicsik vagyunk a nagy mindenséghez képest, de a nagy mindenség, valószínű mindent ért, mert az az egész. Valahogy így vagyok én Istennel, hogy nem földi léptékben kell elképzelni, nem azt hogy ül valahol egy szakállas fószer, és azt mondja, na pistát most agyoncsapom a villámmal, hanem nagyban és felülről nézve. Isten a világ rendező elve, a világ mozgató rugója, az egészet tartja a markában, és épp ezért olyan hozzáférése van a dolgokhoz, amit mi innen lentről nem érthetünk. Ha fogsz egy hangyabolyt és a benne levő hangyák közül párat kiszedsz, elnyomsz, máshova teszed, vagy csak egyszerűen csinálsz velük akármi nem természeteset, a hangyák már csak kicsiségük és butaságuk okán is, könnyen hihetik, hogy valami elképzelhetetlenül nagy és okos és felettük álló valami csinálta, olyan amit hangyaésszel fel nem lehet fogni, ami hangyaléptékkel mérve természetfeletti és isteni, pedig csak egy ember tette velük. de ők ezt nem tudják. Na így vagyok én istennel, hogy van valami felettünk, valami összetetteb, komplexebb, olyan aminek a lényegét mi nem láthatjuk át, mert nagy, és bár lehet hogy van rá értelmes magyarázat, de ezt mi nem fogjuk fel.
már magam sem értem mit írok. De bonyolult dolgok ezek, mennyit lehet filózni, és sehova nem jut az ember, nem tudja meg a nagy igazságokat sohase