és mi van, ha isten pont hogy nem hat nap alatt teremtette a világot, ha az csak egy mese, hogy hihető legyen? vagy mi van, ha és ez azért nem annyira hihetetlen szóval, ha az aki egy világot tud teremteni, annak az a pár millió és milliárd év csak egy röpke pillanat, mert ugye ő annyira fejlett, vagy nagy, vagy akármi. Szóval mondjuk neki nem nagy idő ami nekünk igen. Vagy ugye ha mondjuk mivel ő Isten, ezért kicselezi az időt. Vagy mi van, ha csak a világot teremtette meg, minden egyes részletét nem. Ahogy elültetsz egy magot, de a vízszállító erecskéket mégsem te készíted el a virágban, max a leveleit nyesegeted? Talán pont attól istenszerű isten már ha van, hogy olyan dolgokat tud csinálni, amit mi nem. Ettől isten. erre mondtam, hogy lehet értelmes magyarázat minden csodálatos dologra, csak max. nem a mi szintünkön. De vegyünk csak egy példát. ugye egy elmélet, és szigorúan csak elmélet, hogy amikor még mi primitívek voltunk, akkor jöttek itt az ufók, vagy jövőutazók a repülő micsodáikkal és az itt élő ősemberek istenként tisztelték őket, mert mégiscsak tűzes micsodákon repkedtek. Namármost, az ősemberek szemében ők istenek voltak, pedig nem. De nem tudtad volna meggyőzni őket hogy nem istenek, és hozzájuk viszonyítva mégse normális emberek voltak, szóval volt bennük valami felsőbb, valami megfoghatatlan és felfoghatatlan és természetfeletti. Vagyis mégse emberek, hanem mások. Na így van az hogy istenek, isten, valami más van, csak mi nem értjük a lényegét, és tök mindegy hogy hívjuk, tök mindegy hogy az valami-e vagy valaki, hogy tudományosan vagy vallásosan közelítjük meg, de hogy van valami az biztos.
Személy szerint úgy gondolom, ha minden csak a véletlen műve lenne, és minden csak és simán egymásból fejlődne, és nem lenne semmi elv, semmi határozott rendszer, semmi cél, csak a puszta lét, és az itt és most, akkor eléggé felesleges lenne az élet, és semmi de semmi értelme nem lenne annak, hogy megszületünk élünk és kész
Személy szerint úgy gondolom, ha minden csak a véletlen műve lenne, és minden csak és simán egymásból fejlődne, és nem lenne semmi elv, semmi határozott rendszer, semmi cél, csak a puszta lét, és az itt és most, akkor eléggé felesleges lenne az élet, és semmi de semmi értelme nem lenne annak, hogy megszületünk élünk és kész