„De bármiféle hitnek miféle befolyása van arra hogy miként fogadom a tudomány eredményeit?”
Nagyon is sok. Hívőként könnyen elfogadsz olyan dolgokat is, amiket tudósként csak akkor fogadhatnál el, ha már előtte oda-vissza bebizonyítottad volna.
„Miért érez minden ember (kivételek nélkül!) lelkifurdalást? Evolúciós szemmel ennek semmi értelme, és az emberen kívül máshol ezt nem tapasztalhatod.”
Már ha elfogadjuk, hogy létezik egy lelkifurdalásnak nevezett sajátos érzet, és nem csak a lebukástól, a negatív kritikáktól, a társadalmi kivetettségtől való félelem és a szánalom, a sajnálat sajátos egyvelege az, amit ilyenkor érzünk... Márpedig ha így van, akkor máris könnyen megmagyarázható mi is volna a lekifurdalás "értelme" evolúciós szempontból.
„Miért van h akár ha a mai napi posztokat megnézed, van olyan dolog,amin az emberek legnagyobb százaléka felháborodik? Miért? Megszokás, dogmatikus társadalom?”
Ismered a memetikát, a mém-elméletet?
„Nézd meg az oroszlánokat. Ha egy hím elkerget egy gyengébbet a nőstényei mellől, az első dolga h megöli a másiktól származó utódokat. Ha ember tesz ilyet, mindenhol megrökönyödnek rajta. Ja, persze ez a bigott keresztények hatása csupán a világra. Hát sajnos nem így van, létezik valamilyen emberi "tabu"-szint, amit semmilyen emberi közösség sem fogad el, vallásoktól függetlenül. Ezt vajon hogyan tudod szimplán tudományos érvekkel megmagyarázni?”
Kezdjük egy kérdésfeltevéssel. Mi minden élőlény célja? Hogy növeljék a fitneszüket, azaz annak esélyét, hogy továbbörökítsék génjeiket. Ezért öli meg a hím oroszlán a másik hím utódait, és nemz saját utódokat. Azonban az oroszlánok nem alkotnak olyan magas szervezettségű csoportokat, mint mondjuk a csimpánzok. A hím oroszlánok tulajdonképpen igazi despoták, döglenek az árnyékban, míg a nőstények vadásznak, ha a kedvük úgy tartja játszanak a kölykökkel, illetve adott esetben besegítenek a betolakodók elleni védekezésben, de semmi több. Azonban mi a helyzet egy ennél szervezettebb, ha úgy tetszik "demokratikusabb" közösségben? Hogyan tudja egy ilyen közösségben élő állat a legjobban a fitneszét növelni? Ha a mindenki egyért, egy mindenkiért elvet követi. Márpedig ebbe nem fér bele az, hogy legyilkolászom a csoporttársaimat. Vagyis amiről beszélünk, az egyfajta adaptív értékű viselkedésforma, egyfajta ösztön, amit ma már társadalmi konvenciónak is nevezhetünk, de ha annak nevezzük, akkor is jusson eszünkbe, hogy ez abszolúte nem egy tudatos dolog, legalábbis hajdanán, az ősi emberközösségekben nem annak indult. Mert nem ölöm meg a „falkatársamat”, mert az rosszat tesz a reputációmnak, és nem akad majd egy asszony se, akitől gyerekeim lehetnének. Nem ölöm meg azért sem, mert akkor ki lesz, akire támaszkodhatok, ha velem valami történne? Kivel fogok akkor együtt vadászni? Hogyan szerzek elég húst, ha mindent egyedül kell majd csinálnom? Ki vigyázna a gyerekeimre, ha én talán meghalnék?
„...a tudomány bizony még korlátokkal küzd, rengeteg hétköznapi jelenségről lövése sincs, mégis sokan a mindenhatóságában hisznek. Szerintem ez ugyanolyan szűklátókörűség, mint elhinni SZÓ SZERINT a biblia minden szavát.”
Elfogadom hogy szűklátókörűnek tekintesz, de erre megint csak azt tudom mondani, hogy nekem itt van töménytelen mennyiségű kézzelfogható bizonyíték, a lehetőség, hogy tüzetesen megvizsgáljak mindent, sőt látom amit látok, érzek amit érzek, de mi van a hívők számára? A hit. A puszta, csalfa hit. Semmit több.
Többen hisznek az földönkívüliekben és a szellemekben, mint Istenben.
„De bármiféle hitnek miféle befolyása van arra hogy miként fogadom a tudomány eredményeit?”
Nagyon is sok. Hívőként könnyen elfogadsz olyan dolgokat is, amiket tudósként csak akkor fogadhatnál el, ha már előtte oda-vissza bebizonyítottad volna.
„Miért érez minden ember (kivételek nélkül!) lelkifurdalást? Evolúciós szemmel ennek semmi értelme, és az emberen kívül máshol ezt nem tapasztalhatod.”
Már ha elfogadjuk, hogy létezik egy lelkifurdalásnak nevezett sajátos érzet, és nem csak a lebukástól, a negatív kritikáktól, a társadalmi kivetettségtől való félelem és a szánalom, a sajnálat sajátos egyvelege az, amit ilyenkor érzünk... Márpedig ha így van, akkor máris könnyen megmagyarázható mi is volna a lekifurdalás "értelme" evolúciós szempontból.
„Miért van h akár ha a mai napi posztokat megnézed, van olyan dolog,amin az emberek legnagyobb százaléka felháborodik? Miért? Megszokás, dogmatikus társadalom?”
Ismered a memetikát, a mém-elméletet?
„Nézd meg az oroszlánokat. Ha egy hím elkerget egy gyengébbet a nőstényei mellől, az első dolga h megöli a másiktól származó utódokat. Ha ember tesz ilyet, mindenhol megrökönyödnek rajta. Ja, persze ez a bigott keresztények hatása csupán a világra. Hát sajnos nem így van, létezik valamilyen emberi "tabu"-szint, amit semmilyen emberi közösség sem fogad el, vallásoktól függetlenül. Ezt vajon hogyan tudod szimplán tudományos érvekkel megmagyarázni?”
Kezdjük egy kérdésfeltevéssel. Mi minden élőlény célja? Hogy növeljék a fitneszüket, azaz annak esélyét, hogy továbbörökítsék génjeiket. Ezért öli meg a hím oroszlán a másik hím utódait, és nemz saját utódokat. Azonban az oroszlánok nem alkotnak olyan magas szervezettségű csoportokat, mint mondjuk a csimpánzok. A hím oroszlánok tulajdonképpen igazi despoták, döglenek az árnyékban, míg a nőstények vadásznak, ha a kedvük úgy tartja játszanak a kölykökkel, illetve adott esetben besegítenek a betolakodók elleni védekezésben, de semmi több. Azonban mi a helyzet egy ennél szervezettebb, ha úgy tetszik "demokratikusabb" közösségben? Hogyan tudja egy ilyen közösségben élő állat a legjobban a fitneszét növelni? Ha a mindenki egyért, egy mindenkiért elvet követi. Márpedig ebbe nem fér bele az, hogy legyilkolászom a csoporttársaimat. Vagyis amiről beszélünk, az egyfajta adaptív értékű viselkedésforma, egyfajta ösztön, amit ma már társadalmi konvenciónak is nevezhetünk, de ha annak nevezzük, akkor is jusson eszünkbe, hogy ez abszolúte nem egy tudatos dolog, legalábbis hajdanán, az ősi emberközösségekben nem annak indult. Mert nem ölöm meg a „falkatársamat”, mert az rosszat tesz a reputációmnak, és nem akad majd egy asszony se, akitől gyerekeim lehetnének. Nem ölöm meg azért sem, mert akkor ki lesz, akire támaszkodhatok, ha velem valami történne? Kivel fogok akkor együtt vadászni? Hogyan szerzek elég húst, ha mindent egyedül kell majd csinálnom? Ki vigyázna a gyerekeimre, ha én talán meghalnék?
„...a tudomány bizony még korlátokkal küzd, rengeteg hétköznapi jelenségről lövése sincs, mégis sokan a mindenhatóságában hisznek. Szerintem ez ugyanolyan szűklátókörűség, mint elhinni SZÓ SZERINT a biblia minden szavát.”
Elfogadom hogy szűklátókörűnek tekintesz, de erre megint csak azt tudom mondani, hogy nekem itt van töménytelen mennyiségű kézzelfogható bizonyíték, a lehetőség, hogy tüzetesen megvizsgáljak mindent, sőt látom amit látok, érzek amit érzek, de mi van a hívők számára? A hit. A puszta, csalfa hit. Semmit több.