hát ebből így nem lesz játékelméleti probléma ... célszerű lecsupszítás helyett pont hülyeséggel dúsítottad fel a modellt, gondolom azért mert, azt gondolod hogy így szükség szerű, pedig pont fordítva kell
mikor a modellt deifiniálunk, olyan logikai rendszer írunk fel, melyek szabályai egymásból nem következnek (axiómák), és egy modell akkor jó ha elég nagy a kifejező ereje, tehát képes kifejezni az általunk megérteni kívánt jelenségeket ... a modellnek az a lényege, hogy módszeresen lehet lehet vizsgálni, az axióma rendszerből levezethető állításokat mondhatunk ki ... mivel a modellt a valóság vizsgálatára állítottuk fel ezért, a következményeknek is a valóságról kell hogy mondjon valamit, így a modell állításai kísérletileg ellenőrizhető
az önszervező komplex rendszerek alap modellje is ilyen, olyan elemekről beszél a modell, melyekből sok van (mondjuk több mint ezer), viszonylag stabil kapcsolatokat tudnak egymás közt létesíteni, és kapcsolataiktól függ hogy hogyan hatnak egymásra ... ebből az alapmodellből igen a rendszer igen cifra életútjai írhatóak le, nem egy random zúgó sokasággá, hanem úgynevezett emergens rendszerekké fejlődnek, amik a teljes rendezettség és teljes rendezetlenség között vannak, és igen nagy mértékű bonyolultságot és sokféleséget mutatnak ... ez így még csak a modell következménye.
Mos azt érdemes megvizsgálni, hogy a valóságban ez mivel lehet releváns ... egyértelmű hogy olyan dolgok jöhetnek szóba, amikből a valóságban is sok van, képesek kapcsolatokat létesíteni egymással, és kapcsolati állapotuktól függően hatni egymásra ... gondolom egy biológusnak nem meglepő hogy a világ tele van ilyen dolgokkal ( fehérjék ?) ... a modell azt jósolja hogy ezek emergens rendszerekké tudnak fejlődni ...
az egyszerű brown mozgásos személetünkben tényleg durván valószínűtlen az élet keletkezése, de ebben a komplex rendszeres szemléletben már nem kell oltári véletlenről beszélnünk ...
Többen hisznek az földönkívüliekben és a szellemekben, mint Istenben.
mikor a modellt deifiniálunk, olyan logikai rendszer írunk fel, melyek szabályai egymásból nem következnek (axiómák), és egy modell akkor jó ha elég nagy a kifejező ereje, tehát képes kifejezni az általunk megérteni kívánt jelenségeket ... a modellnek az a lényege, hogy módszeresen lehet lehet vizsgálni, az axióma rendszerből levezethető állításokat mondhatunk ki ... mivel a modellt a valóság vizsgálatára állítottuk fel ezért, a következményeknek is a valóságról kell hogy mondjon valamit, így a modell állításai kísérletileg ellenőrizhető
az önszervező komplex rendszerek alap modellje is ilyen, olyan elemekről beszél a modell, melyekből sok van (mondjuk több mint ezer), viszonylag stabil kapcsolatokat tudnak egymás közt létesíteni, és kapcsolataiktól függ hogy hogyan hatnak egymásra ... ebből az alapmodellből igen a rendszer igen cifra életútjai írhatóak le, nem egy random zúgó sokasággá, hanem úgynevezett emergens rendszerekké fejlődnek, amik a teljes rendezettség és teljes rendezetlenség között vannak, és igen nagy mértékű bonyolultságot és sokféleséget mutatnak ... ez így még csak a modell következménye.
Mos azt érdemes megvizsgálni, hogy a valóságban ez mivel lehet releváns ... egyértelmű hogy olyan dolgok jöhetnek szóba, amikből a valóságban is sok van, képesek kapcsolatokat létesíteni egymással, és kapcsolati állapotuktól függően hatni egymásra ... gondolom egy biológusnak nem meglepő hogy a világ tele van ilyen dolgokkal ( fehérjék ?) ... a modell azt jósolja hogy ezek emergens rendszerekké tudnak fejlődni ...
az egyszerű brown mozgásos személetünkben tényleg durván valószínűtlen az élet keletkezése, de ebben a komplex rendszeres szemléletben már nem kell oltári véletlenről beszélnünk ...