Szerintem, ha valaki "fotózkodik", bevállalja sister (oké: szar szópoén volt), mert dúl benne az exhibicionizmus, akkor igen is lehessen kritikát alkotni róla. Az efféle akt ill. ebbe a kategóriába néha a legtágabb értelemben se beleillő hölgyfotók azért szerepelnek itt, mert a tökéletes nőt akarják mintázni, meg akarják mutatni, hogy olyan vagyok, mint senki más. Amennyiben művészet, az eredetiségre törekszik. Amennyiben nem az, annyiban szánalmas magamutogatás. A hölgy és a róla készült kép itt műtárgy, maga és fotósa tette azzá. Lehet elemezni. És ettől nem jelenti ez azt, hogy a hölgy nem tetszene, mint ember, nem vállalnám fel, mert pfűűűű de randa. Nem. Csupán mint alkotást bírálom, csupán mint az alanyt, aki tökéletességet (akarja) szimbolizál(ni). És természetesen nem ezek az értékmérők érvényesülnek akkor, ha barátnőt választ az ember, mint ahogy nem egyként szeretünk bele egy Van Gogh-ba és egy eleven személybe. Ég és föld.
Egy mondatban: képen legyen tökéletes (de legalább eredeti), élőben legyen emberi!
Regina
Egy mondatban: képen legyen tökéletes (de legalább eredeti), élőben legyen emberi!