A japán animé-manga kultúra rányomta a bélyegét a nyugati amatőr művészek stílusára is, ami nem feltétlen baj, csak kicsit zavaró, hogy a pop-art képviselői ahelyett, hogy úgymond feltalálnák saját magukat, s saját, szubjektív irányzatokat hoznának létre, már eleve meglévő szubkulturális sajátságokat próbálnak egybegyúrni. Hosszú távon ez kimerüléshez, témavesztéshez vezet, s talán ez az oka, hogy a posztmodern művek egyre inkább elértéktelenednek: egyszerűen eltűnnek a művekből azok a jellegzetességek, apró nüanszok, ami megkülönböztetné őket más művészek alkotásaitól.