Ez valami félelmetes! Remélem a következő század gyerekei ezeket a sorokat elemzik majd irodalom órán és József Attila meg a hozzá hasonló lúzerek már nem lesznek tananyag. ;))))))))))
Mikor az ember az éden kertből kint rekedt
Nem marad más csak hogy sorsod kinevet
Mindent felteszel egy lapra
Vársz arra a szebb napra
Fej vagy írás ez itt a kérdés
Várod már azt a lehulló érmét
A napok vámpír ként szívják az ember vérét
Rég elveszett a helyes utat megmutató térkép
Ha lenne egy kis időm a sötétbe egyedül rettegnék
Fájdalmam jeléül egy - két könnycseppet ejtenék
Lehet hogy jobban járnák ha minden érzés elrejtenék
Nem ilyen bonyolult gondoltak szövegemmel megfejtenék
Akkor talán az emberek a zenémre csápolva a kezeket féltenék
Néha már azt se bánnám a ha éltem percről percre elvnék
Csak az kérdés hogy a túlvilágon kinek kellenék
Gondolkodás nélkül egy pillanat elutasítana a jó isten
Pedig nem vétkeztem soha se ebben a szennybe itt lent
Az ördög magától nevet leköpne és itt állnék ide vissza lökve
Akkor inkább maradok itt bánatomba sorokat költve
Kérdéseket feltéve a papír felet virrasztva töltve
Minden érzésem egy tollal papira gondosan kvarcolok
Nem hagyom hogy az álmaim elvesznek kitartóan harcolok
Bár néha úgy érzem hogy a lelkem a a leghosszabb járda
És rajta taposva ezt az utat kurva sok ember végig járta
Sokszor itt hagynak egyedül gondjaimba jó mélyre elmerülve
Most is fekszem az ágyon búsan a füzet felett elterülve
Kérdem hogy amit én csinálok az vajon érték
Ha arról lenne szó vajon a barátoknak mennyit érnék
Úgy érzem hogy ők két forintért bárkinek eladnának
Ha baj van mint egy kulcsot gond nélkül elhagynának
Emlékük legmélyebb raktárába csak se perc alatt elraknának
Én lassan már nem bízom senki be se sokan elárultak
Legalább az igazi énjük előttem kapu ként feltárultak
Tetteik úgy meséltek mint valami több ezer oldalas könyv
Zápor ként hullott a szememből a papira a könny
Minden baj felém hatalmas vihar ként öröké gyűl
Néha az agyamba a gond kényelmesen oda ül
Ilyenkor van bennem mindent össze zavaró zűr
De ekkor itt nekem a lap ami minden bajt kiszűr
Megszűnik bennem a hatalmas tátongó sötét űr
Én nem hadakozom mert tudom bosszú buszút szül
Sokan mondják olyan vagyok mint egy nyúl
mert gondolkodom és tudom hogy ez csak mélyre húz
Így is a szívembe millió egy szilánk vérző sebet szúr
De nem szabad feladnom és akkor meglesz a helyes út
A szövegemmel az igazság harcosa ként harcolok
Tudom hogy még egyes emberek miatt szívembe sebet kvarcolok
Inkább nem törődök semmivel és egyszer olyat alkotok
Amitől talán egyszer megfordul a föld
És a közönség tapsa majd napelem ként feltölt
Mikor az ember az éden kertből kint rekedt
Nem marad más csak hogy sorsod kinevet
Mindent felteszel egy lapra
Vársz arra a szebb napra
Fej vagy írás ez itt a kérdés
Várod már azt a lehulló érmét
A napok vámpír ként szívják az ember vérét
Rég elveszett a helyes utat megmutató térkép
Ha lenne egy kis időm a sötétbe egyedül rettegnék
Fájdalmam jeléül egy - két könnycseppet ejtenék
Lehet hogy jobban járnák ha minden érzés elrejtenék
Nem ilyen bonyolult gondoltak szövegemmel megfejtenék
Akkor talán az emberek a zenémre csápolva a kezeket féltenék
Néha már azt se bánnám a ha éltem percről percre elvnék
Csak az kérdés hogy a túlvilágon kinek kellenék
Gondolkodás nélkül egy pillanat elutasítana a jó isten
Pedig nem vétkeztem soha se ebben a szennybe itt lent
Az ördög magától nevet leköpne és itt állnék ide vissza lökve
Akkor inkább maradok itt bánatomba sorokat költve
Kérdéseket feltéve a papír felet virrasztva töltve
Minden érzésem egy tollal papira gondosan kvarcolok
Nem hagyom hogy az álmaim elvesznek kitartóan harcolok
Bár néha úgy érzem hogy a lelkem a a leghosszabb járda
És rajta taposva ezt az utat kurva sok ember végig járta
Sokszor itt hagynak egyedül gondjaimba jó mélyre elmerülve
Most is fekszem az ágyon búsan a füzet felett elterülve
Kérdem hogy amit én csinálok az vajon érték
Ha arról lenne szó vajon a barátoknak mennyit érnék
Úgy érzem hogy ők két forintért bárkinek eladnának
Ha baj van mint egy kulcsot gond nélkül elhagynának
Emlékük legmélyebb raktárába csak se perc alatt elraknának
Én lassan már nem bízom senki be se sokan elárultak
Legalább az igazi énjük előttem kapu ként feltárultak
Tetteik úgy meséltek mint valami több ezer oldalas könyv
Zápor ként hullott a szememből a papira a könny
Minden baj felém hatalmas vihar ként öröké gyűl
Néha az agyamba a gond kényelmesen oda ül
Ilyenkor van bennem mindent össze zavaró zűr
De ekkor itt nekem a lap ami minden bajt kiszűr
Megszűnik bennem a hatalmas tátongó sötét űr
Én nem hadakozom mert tudom bosszú buszút szül
Sokan mondják olyan vagyok mint egy nyúl
mert gondolkodom és tudom hogy ez csak mélyre húz
Így is a szívembe millió egy szilánk vérző sebet szúr
De nem szabad feladnom és akkor meglesz a helyes út
A szövegemmel az igazság harcosa ként harcolok
Tudom hogy még egyes emberek miatt szívembe sebet kvarcolok
Inkább nem törődök semmivel és egyszer olyat alkotok
Amitől talán egyszer megfordul a föld
És a közönség tapsa majd napelem ként feltölt