Igen, valóban én is próbálkoztam verssel meg prózával tinikoromban, mint valószínűleg sokan mások. Azt mondod az internet olyan természetes megnyilvánulási közeg, mint a beszéd. Nos itt van az alapvető különbség: az én művészi próbálkozásaim valóban a fiókban maradtak és nem olvastam fel senkinek, pedig a beszélgetés nekem is természetes megnyilvánulási közeg volt. Honnan a különbség? Sokat olvastam - emiatt őszintén fel tudtam mérni, hogy mennyit is ér valóban a "művészetem". Ez - az olvasás - pedig nyilván nem a kedvenc időtöltései közé tartozik Methosz barátunknak. Pedig szerintem egy jó művésznek, bármilyen műfajról legyen is szó, elsősorban a legfontosabb elem, hogy művelt legyen. Ezt pedig nem lehet tanítani, az ilyen gyermek csak kinevetne ha arra próbálnád rávenni, hogy olvasson néha még könyvet is.
Addig amíg terápiás céllal írja valóban semmi gond vele, de ha már felteszi valahova akkor biztosan arra gondol, hogy kiállja a nyilvánosság próbáját; ha egy terápiás céllal írott "mű" bukik meg ilyen látványosan mint ez, akkor az terápiás szempontból talán sokkal több kárt okoz. Gondold el, ha elolvassa a sok fikázást úgy érezheti, hogy az egyedüli dolgot vették el tőle ami neki fontos volt az életben.
Addig amíg terápiás céllal írja valóban semmi gond vele, de ha már felteszi valahova akkor biztosan arra gondol, hogy kiállja a nyilvánosság próbáját; ha egy terápiás céllal írott "mű" bukik meg ilyen látványosan mint ez, akkor az terápiás szempontból talán sokkal több kárt okoz. Gondold el, ha elolvassa a sok fikázást úgy érezheti, hogy az egyedüli dolgot vették el tőle ami neki fontos volt az életben.