Na, hogy egy kicsit pontosítsak, mert úgy látszik, rosszul fogalmaztam.
Előre bocsátom, hogy volt egy zárójeles megjegyzésem (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!)
Szóval, nálam a másik felé való tolerancia nem azt jelenti, hogy elviselem, hogy ő velem szemben semmilyen toleranciára nem hajlandó - tapasztalatból ered.
A szexuális abberáltságunk bizonyítottan a keresztény vallás kapitális hülyeségéből ered - miszerint a ne paráználkodj parancsolat azt jelentené, hogy minden bűnös, ami a nemiséggel kapcsolatos. Amúgy tudjátok-e, hogy miért volt minden papnevelde közelében egy zárda is? És hogy honnan volt az a rengeteg zabigyerek, akikkel aztán árvaházakat tömtek tele és mindig megvolt a papi utánpótlás (ennyit a cölibátusról - a papoknak már rég ki kellett volna halniuk).
Szóval a probléma ott kezdődik - hogy a nőknek vagy nincs önbecsülésük, vagy túlzottan emancipáltak (megint mondom, tisztelet a kivételnek). Mindkettő rossz - az egyik azért keresi a férfiban a hibát, hogy magyarázatot adjon a saját önsajnálatára; a másik pedig minden hiba forrásaként a férfit jelöli meg.
Kedves túlzott önérzettel, megrendíthetetlen idealizmussal, és nem kevés naívsággal megáldott hölgyek! Nézzetek kicsit magatokba, fogjátok fel, hogy a világ már egy picit másról szól, mint Csipkerózsika álommeséről. Vagy persze lehet sok pénzért cserébe sokmindent lenyelni (a szó szoros értelmében akár...). Csak akkor ne lepődjetek meg, ha valamilyen fájdalmatokra csak egy marha nagy pofon a reakció.
Én sajnos túlzottan realista vagyok, és ennek köszönhetően talán agglegény is maradok örökre. Mert nálam már bizony egy nőnek nagyon komolyan kell bizonyítania ahhoz, hogy én is bizonyítani akarjak nála. Nálam ez már megfordult - habár idealista szemléletem miatt úgy gondolom, hogy minden nőnek kijár az udvarlás és a hízelgés - ettől sokan még szebbek lesznek, ugyanakkor a férfiaknak is van lelkük, és bizony nemcsak pénzkereső szexgépek - akik minden kívánságotokat árgus szemekkel lesik (ja és nem utolsósorban kitűnőre vizsgázott gondolatolvasók).
Miért nyúl magához a pasi?
Előre bocsátom, hogy volt egy zárójeles megjegyzésem (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!)
Szóval, nálam a másik felé való tolerancia nem azt jelenti, hogy elviselem, hogy ő velem szemben semmilyen toleranciára nem hajlandó - tapasztalatból ered.
A szexuális abberáltságunk bizonyítottan a keresztény vallás kapitális hülyeségéből ered - miszerint a ne paráználkodj parancsolat azt jelentené, hogy minden bűnös, ami a nemiséggel kapcsolatos. Amúgy tudjátok-e, hogy miért volt minden papnevelde közelében egy zárda is? És hogy honnan volt az a rengeteg zabigyerek, akikkel aztán árvaházakat tömtek tele és mindig megvolt a papi utánpótlás (ennyit a cölibátusról - a papoknak már rég ki kellett volna halniuk).
Szóval a probléma ott kezdődik - hogy a nőknek vagy nincs önbecsülésük, vagy túlzottan emancipáltak (megint mondom, tisztelet a kivételnek). Mindkettő rossz - az egyik azért keresi a férfiban a hibát, hogy magyarázatot adjon a saját önsajnálatára; a másik pedig minden hiba forrásaként a férfit jelöli meg.
Kedves túlzott önérzettel, megrendíthetetlen idealizmussal, és nem kevés naívsággal megáldott hölgyek! Nézzetek kicsit magatokba, fogjátok fel, hogy a világ már egy picit másról szól, mint Csipkerózsika álommeséről. Vagy persze lehet sok pénzért cserébe sokmindent lenyelni (a szó szoros értelmében akár...). Csak akkor ne lepődjetek meg, ha valamilyen fájdalmatokra csak egy marha nagy pofon a reakció.
Én sajnos túlzottan realista vagyok, és ennek köszönhetően talán agglegény is maradok örökre. Mert nálam már bizony egy nőnek nagyon komolyan kell bizonyítania ahhoz, hogy én is bizonyítani akarjak nála. Nálam ez már megfordult - habár idealista szemléletem miatt úgy gondolom, hogy minden nőnek kijár az udvarlás és a hízelgés - ettől sokan még szebbek lesznek, ugyanakkor a férfiaknak is van lelkük, és bizony nemcsak pénzkereső szexgépek - akik minden kívánságotokat árgus szemekkel lesik (ja és nem utolsósorban kitűnőre vizsgázott gondolatolvasók).