Monk Shi DeJian tart egy kis technikai bemutatót, a Shaolin Gong Fu hatékonyságáról.
Akárki akármit mond, messze a leghatékonyabb (és szerintem a legszebb) harcművészet a Shaolin Gong Fu, de az is biztos, hogy a legnehezebb és hosszú utat kell bejárnod, hogy igazán működjön is.
Itt egy régi felvétel egy monk küzd egy Tae kwon Do bajnok ellen, direkt nem üti meg.
Ugyanaz, de a kínai nyelv a kung fu (eredeti jelentése:jól elvégzett munka) használja sok mindenre, akár a gyerek tisztába tétele is lehet kung fu. A gong fu a pontosítás ez jelenti magát a harcművészetet, de gyakorlatilag bármelyiket használhatod.
és én is úgy gondolom, hogy gyakorlatilag még az agyatlan küzdősport (mert van ugye küzdősport és van harcművészet....órási különbség) is hatékony ha agyban rendben vagy sőt, gyakorlatilag agyban dől el minden.
Bármi jó egy bizonyos szinten. Én, mivel gong fuzok (azért is) egy kissé mélyebben látok bele, hogy mit, miért, hogyan és mikor lehet alkalmazni, csinálni és a gong fu-ban mindenre van ellenszer, tényleg mindenre, de mivel jár vele egy erős tudatirányító életforma és gondolkodás a végeredmény mindig az hogy semmit nem látsz belőle, mert azon a szinten már nem a harci erényekért dolgozik egy-egy monk, vagy akár még én is.
Pár éve tudom, hogy hétköznapi (itt értem hogy nem tanult semmit, max a józan paraszti erő, vagy az utca a képzése) embereknek nem sok köze van hozzám, egy bizonyos pulzusszám is lerontja még a legképzettebb harcost is (ideges) és ezt is nagyon jól tanítja a Shao, de az esetek többsége lezárul verekedés nélkül, mert a barátaim szerint, amikor ilyen szituba keveredek (ezeknek a sablon forgatókönyvét sokan ismerik, szóval nem hangsúlyoznám, hogy sosem én kezdeményezek) a pofázásomból kiérződik valami ami nem arrogancia, de sejtet valamit (például, hogy bátran a szemébe nézek végig még a legparasztabbnak is és nem megszeppenek ha megszólít) és az esetek többségében visszalépnek.Ezek apró dolgok, de pont emiatt az erős tudatirányítás miatt tartom a shaot hatékonynak.Én ezzel nem csak verekedve tudok megoldani egy szitut.
és én sem a harci tudásomra vagyok a legbüszkébb, hanem más számára talán jelentéktelennek tűnő dolgokra (sohasem fázom, mert bármikor felmelegíthetem a testem egy, akár séta közben végezhető légzésgyakorlattal.....nem is tudom mikor emeltem fel a hangom utoljára és ennek örülök, mert annál nincs megalázóbb, ha höbörög valaki és te nem remegő hangon ordítasz vissza hanem higgadtan válszolsz....vagy ha neked megy egy gyerek és nem ütöd meg csak kivédesz és ellépsz míg ki nem köpi a tüdejét (bevallom ezt imádom))
és én is úgy gondolom, hogy gyakorlatilag még az agyatlan küzdősport (mert van ugye küzdősport és van harcművészet....órási különbség) is hatékony ha agyban rendben vagy sőt, gyakorlatilag agyban dől el minden.
Bármi jó egy bizonyos szinten. Én, mivel gong fuzok (azért is) egy kissé mélyebben látok bele, hogy mit, miért, hogyan és mikor lehet alkalmazni, csinálni és a gong fu-ban mindenre van ellenszer, tényleg mindenre, de mivel jár vele egy erős tudatirányító életforma és gondolkodás a végeredmény mindig az hogy semmit nem látsz belőle, mert azon a szinten már nem a harci erényekért dolgozik egy-egy monk, vagy akár még én is.
Pár éve tudom, hogy hétköznapi (itt értem hogy nem tanult semmit, max a józan paraszti erő, vagy az utca a képzése) embereknek nem sok köze van hozzám, egy bizonyos pulzusszám is lerontja még a legképzettebb harcost is (ideges) és ezt is nagyon jól tanítja a Shao, de az esetek többsége lezárul verekedés nélkül, mert a barátaim szerint, amikor ilyen szituba keveredek (ezeknek a sablon forgatókönyvét sokan ismerik, szóval nem hangsúlyoznám, hogy sosem én kezdeményezek) a pofázásomból kiérződik valami ami nem arrogancia, de sejtet valamit (például, hogy bátran a szemébe nézek végig még a legparasztabbnak is és nem megszeppenek ha megszólít) és az esetek többségében visszalépnek.Ezek apró dolgok, de pont emiatt az erős tudatirányítás miatt tartom a shaot hatékonynak.Én ezzel nem csak verekedve tudok megoldani egy szitut.
és én sem a harci tudásomra vagyok a legbüszkébb, hanem más számára talán jelentéktelennek tűnő dolgokra (sohasem fázom, mert bármikor felmelegíthetem a testem egy, akár séta közben végezhető légzésgyakorlattal.....nem is tudom mikor emeltem fel a hangom utoljára és ennek örülök, mert annál nincs megalázóbb, ha höbörög valaki és te nem remegő hangon ordítasz vissza hanem higgadtan válszolsz....vagy ha neked megy egy gyerek és nem ütöd meg csak kivédesz és ellépsz míg ki nem köpi a tüdejét (bevallom ezt imádom))