Monk Shi DeJian tart egy kis technikai bemutatót, a Shaolin Gong Fu hatékonyságáról.
Akárki akármit mond, messze a leghatékonyabb (és szerintem a legszebb) harcművészet a Shaolin Gong Fu, de az is biztos, hogy a legnehezebb és hosszú utat kell bejárnod, hogy igazán működjön is.
Itt egy régi felvétel egy monk küzd egy Tae kwon Do bajnok ellen, direkt nem üti meg.
Arról nem is beszélve, hogy az összes monk, utcaiharcos, "küzdőguru" elbújhat mert egyikük se bánik olyan jól a hólapáttal, mint Horváth Károly hajléktalan-alkalmi munkás, vagy nem ismerik annyira a nyomtatott áramköröket mint Kis Gizella betanított szalagmunkás. :D
Nem is csak poénból írom. Mindig tiszteltem és tisztelni is fogom az olyan embereket akik abban amit végeznek megtalálják a testi-lelki harmóniájukat. Ezzel példát mutatva másoknak, vagy örökre észrevétlenül - az már mindegy is. És túlzás nélkül ez tényleg lehet egy szekrény odébbtolása is, ha úgy állsz hozzá.
Sztem teljesen tökmindegy h ki kit győz le ringekben vagy utcán vagy bárhol. Van olyan akit megérint az egész mélyén rejtőző filozófia is, van olyan akinek viszont pont az kell hogy versenyszerű keretek közt érezze a saját erejét, és ki is tudja próbálni azt. Hol ez fog "győzni", hol az. Shi úr is bemutatókat tart, pedig az egésznek nyilván nem bemutatósdi a célja - gondolom ezért sokan meg is szólják őnáluk. Viszont mégis jól teszi, mert pl.a 8m-es ugrást én sem fogom elhinni addig,amíg nem látom, de több, nagy koncentrációt igénylő dolgot is mutat amik tényleg lenyűgözőek, és ki tudja elhinném-e ha nem látom.
Megint igazából csak arról van szó, h emberek lévén baromi nehezen fogadjuk el h másfélék vagyunk, pedig ennyi és nem több. Van aki meditáció és technikák nélkül él teljes életet, van aki azokkal (testi előny azért mindenképpen ott van :D). Én csak azt szoktam furcsállni mikor az életről úgy gondolkodik valaki h az csupa szép és jó, a rosszat nyomjuk a szőnyeg alá, szabályok nincsenek és nem is kellenek, mindenből mindig a legjobb jár nekem..., de valamit valamiért sose akar adni. Na ez aztán tényleg az üresség.
Nem is csak poénból írom. Mindig tiszteltem és tisztelni is fogom az olyan embereket akik abban amit végeznek megtalálják a testi-lelki harmóniájukat. Ezzel példát mutatva másoknak, vagy örökre észrevétlenül - az már mindegy is. És túlzás nélkül ez tényleg lehet egy szekrény odébbtolása is, ha úgy állsz hozzá.
Sztem teljesen tökmindegy h ki kit győz le ringekben vagy utcán vagy bárhol. Van olyan akit megérint az egész mélyén rejtőző filozófia is, van olyan akinek viszont pont az kell hogy versenyszerű keretek közt érezze a saját erejét, és ki is tudja próbálni azt. Hol ez fog "győzni", hol az. Shi úr is bemutatókat tart, pedig az egésznek nyilván nem bemutatósdi a célja - gondolom ezért sokan meg is szólják őnáluk. Viszont mégis jól teszi, mert pl.a 8m-es ugrást én sem fogom elhinni addig,amíg nem látom, de több, nagy koncentrációt igénylő dolgot is mutat amik tényleg lenyűgözőek, és ki tudja elhinném-e ha nem látom.
Megint igazából csak arról van szó, h emberek lévén baromi nehezen fogadjuk el h másfélék vagyunk, pedig ennyi és nem több. Van aki meditáció és technikák nélkül él teljes életet, van aki azokkal (testi előny azért mindenképpen ott van :D). Én csak azt szoktam furcsállni mikor az életről úgy gondolkodik valaki h az csupa szép és jó, a rosszat nyomjuk a szőnyeg alá, szabályok nincsenek és nem is kellenek, mindenből mindig a legjobb jár nekem..., de valamit valamiért sose akar adni. Na ez aztán tényleg az üresség.