Ha az emlékeim nem csalnak, Kosztolányi Dezső nemes egyszerűséggel elájult, amikor fegyvert adtak a kezébe, még aznap délután otthon volt. Nem mindenki fegyverrel a kezében született. Én például az első lövést egy temetésen hallottam, a haverom, csak annyit mondott, hogy ne riadjak meg. Nem kell mondanom, majdnem összehugyoztam magam, amikor a katonák lőttek, lehettem vagy 12 éves. Ha nem vagy hozzászokva, akkor igen rossz élmény lehet. Azóta persze minden megváltozott. És hallottam hangosabb és nagyobb durranásokat is:). Olyat, hogy megremegett tőle a föld és omlott a mészkő. Na igen, az nagyot szóltXD. Nem is értem mit esznek a gyerekek a petárdán :P.