(hmm Anathema az egyik kedvenc zenekarom)
Na mindegy. Európában tényleg 0% az őserdő(melyet emberi kéz még nem bolygatott), habár vannak vélemények, miszerint Németországban van egy pár hektár ami őserdő. Ez riasztó lehet, de annak ellenére, hogy nem tudjuk pontosan, hogy milyen lehetett az őserdő mondjuk a Bükkben, azért valószínűleg valami nagyon hasonló mint most van ott.
Nagyon nagy túlzás azt állítani, hogy több százszor kevesebb faj van az erdeinkben. Egy természetszerű gyertyános tölgyesben például biztosan van legalább ötven növény faj, na most ha csak százszor annyi lenne, az ötezer(Magyarországon összesen 2400 növényfajt írtak le eddig). Akkor ez így nem stimmel. Főleg úgy nem, hogy a különböző mészkedvelő erdőkben és sziklegyepekben meg akárhol még több faj van. Ezek százzal szorozva, már a dzsungel kategóriába tartozik.
El kell fogadni, hogy ezen a klímán ahol mi vagyunk, csak ennyi faj él meg, amennyi. Nyilván vannak olyan fajok, amit hanyagságunk folytán sosem fogunk újra látni, de az elvakult tudatlan sötétzöldek sokszor több kárt okoznak, mint hasznot ( gondolok itt arra, hogy bekerítenek védeett lágyszárúakat, hogy a gonosz vad ne egye meg, aztán bekerítés miatt felnövi a bozót a növényt, és azért pusztul ki. Mert bizony a gonosz vad a konkurenciát is ette ám, védett kis növényünk meg eddig is túlélte valahogyan a vadrágást).
Egyébként meg a természetközeli erdeink elég közel vannak az ökológiai optimumhoz, és egyáltalán nem merítik ki a talajt, mert mint mondtam szakszerűen, a fenntarthatóság elve mellett vannak kezelve.
Na ezek nem szubjektívek, hanem tények.
Viszont én jobban alszom tölgyfaágyban, mint vaságyon, finomabb a bor fahordóban, mint vasban, jobb a parkban leülni fapadra, mint napszítta műanyagra, jobb íze lesz szalonnának fán sülve, mint szénen meg olajon, és jobb egy erdei faházban hűsölni nyáron, mint a városi panelban. Na Ez szubjektív.
Na mindegy. Európában tényleg 0% az őserdő(melyet emberi kéz még nem bolygatott), habár vannak vélemények, miszerint Németországban van egy pár hektár ami őserdő. Ez riasztó lehet, de annak ellenére, hogy nem tudjuk pontosan, hogy milyen lehetett az őserdő mondjuk a Bükkben, azért valószínűleg valami nagyon hasonló mint most van ott.
Nagyon nagy túlzás azt állítani, hogy több százszor kevesebb faj van az erdeinkben. Egy természetszerű gyertyános tölgyesben például biztosan van legalább ötven növény faj, na most ha csak százszor annyi lenne, az ötezer(Magyarországon összesen 2400 növényfajt írtak le eddig). Akkor ez így nem stimmel. Főleg úgy nem, hogy a különböző mészkedvelő erdőkben és sziklegyepekben meg akárhol még több faj van. Ezek százzal szorozva, már a dzsungel kategóriába tartozik.
El kell fogadni, hogy ezen a klímán ahol mi vagyunk, csak ennyi faj él meg, amennyi. Nyilván vannak olyan fajok, amit hanyagságunk folytán sosem fogunk újra látni, de az elvakult tudatlan sötétzöldek sokszor több kárt okoznak, mint hasznot ( gondolok itt arra, hogy bekerítenek védeett lágyszárúakat, hogy a gonosz vad ne egye meg, aztán bekerítés miatt felnövi a bozót a növényt, és azért pusztul ki. Mert bizony a gonosz vad a konkurenciát is ette ám, védett kis növényünk meg eddig is túlélte valahogyan a vadrágást).
Egyébként meg a természetközeli erdeink elég közel vannak az ökológiai optimumhoz, és egyáltalán nem merítik ki a talajt, mert mint mondtam szakszerűen, a fenntarthatóság elve mellett vannak kezelve.
Na ezek nem szubjektívek, hanem tények.
Viszont én jobban alszom tölgyfaágyban, mint vaságyon, finomabb a bor fahordóban, mint vasban, jobb a parkban leülni fapadra, mint napszítta műanyagra, jobb íze lesz szalonnának fán sülve, mint szénen meg olajon, és jobb egy erdei faházban hűsölni nyáron, mint a városi panelban. Na Ez szubjektív.