Cigányok:- Két évtized nyomorúságát, s egy viskót hagytak oda Kolompárék, akik január derekán birtokba vehették az új otthonukat. A házat a polgármester hathatós közreműködésével sikerült tető alá hozni. De az anya, Ilonka, nem örül neki maradéktalanul.Kolompár Gábor úgy két évtizede lakik a bódéban a feleségével és hol három, hol öt gyerekével. A szép nagy telket, amire a viskót építették, még a tanácsrendszerben kapták, úgynevezett C-akció keretében. Vépen sok cigány él, sok család jutott akkor kedvezményes építési telekhez. Tán csak Kolompár Gáborék azok, akik nem építettek otthont a parcellára. A betonalapot elkészítették, ami egész eddig meztelen volt. Pedig az elmúlt évtizedekben kapott a család téglát, fát az önkormányzattól, de azt beszélik, az építőanyagtól már hazafelé, útközben - pénzért persze, mi másért - megvált Gábor, a fát meg eltüzelte.
A viskót úgy húsz évvel ezelőtt, még akkor építette a család, amikor Gábor a Duviépnél dolgozott. Ide költözött Ilonkával, az akkor tizenéves feleségével; egyikőjük családja sem fogadta be őket, mert ellenezték a kapcsolatukat. Az első gyerek, Petra, újszülöttként állami gondozásba került, soha nem is volt velük. A többieket - Brigit, Klaudiát, Anettet, az ifjabb Gábort és a most kilencéves Adriánt a vityillóban nevelték föl, illetve az utóbbi három most is velük van. Brigi már nagykorú, valahol a fővárosban éli az életét. Nem könnyű velük, sóhajtozik Ilonka; volt idő, amikor a lányokkal nem jött ki, s ők el is menekültek a családtól. Brigi és Klaudia a gencsi nevelőotthonban élt néhány évet. Brigi ott jól érezte magát, Klaudia szenvedett. Ám hiába tért haza, otthon nem bírtak vele. Szombathelyre került nevelőintézetbe, s az anyja szerint ez lett a végzete. 2007. július 18-án az akkor 16 éves lány ugyanis autóbalesetben meghalt. Az intézet szervezett kirándulást, s hazafelé jövet a kocsijukba rohant egy kamion. Klaudia és az autót vezető nevelőtanár lett az ártatlan áldozat. Ilonka azóta se tudja feldolgozni a történteket. A vityillóban sem a szegénységükről, az ebből való lehetséges kilábalásról beszélt, hanem Klaudiáról. Gyivis kiadványokat rakott elénk, Klaudiáról írtak bennük, s egy DVD-t is lejátszott, amin a lány vallott önmagáról. Nem szeretem a cigányokat, mondta Klaudia, legföljebb a kultúrájukat. Nem akart otthon lakni, jobb életre vágyott. .....
A viskót úgy húsz évvel ezelőtt, még akkor építette a család, amikor Gábor a Duviépnél dolgozott. Ide költözött Ilonkával, az akkor tizenéves feleségével; egyikőjük családja sem fogadta be őket, mert ellenezték a kapcsolatukat. Az első gyerek, Petra, újszülöttként állami gondozásba került, soha nem is volt velük. A többieket - Brigit, Klaudiát, Anettet, az ifjabb Gábort és a most kilencéves Adriánt a vityillóban nevelték föl, illetve az utóbbi három most is velük van. Brigi már nagykorú, valahol a fővárosban éli az életét. Nem könnyű velük, sóhajtozik Ilonka; volt idő, amikor a lányokkal nem jött ki, s ők el is menekültek a családtól. Brigi és Klaudia a gencsi nevelőotthonban élt néhány évet. Brigi ott jól érezte magát, Klaudia szenvedett. Ám hiába tért haza, otthon nem bírtak vele. Szombathelyre került nevelőintézetbe, s az anyja szerint ez lett a végzete. 2007. július 18-án az akkor 16 éves lány ugyanis autóbalesetben meghalt. Az intézet szervezett kirándulást, s hazafelé jövet a kocsijukba rohant egy kamion. Klaudia és az autót vezető nevelőtanár lett az ártatlan áldozat. Ilonka azóta se tudja feldolgozni a történteket. A vityillóban sem a szegénységükről, az ebből való lehetséges kilábalásról beszélt, hanem Klaudiáról. Gyivis kiadványokat rakott elénk, Klaudiáról írtak bennük, s egy DVD-t is lejátszott, amin a lány vallott önmagáról. Nem szeretem a cigányokat, mondta Klaudia, legföljebb a kultúrájukat. Nem akart otthon lakni, jobb életre vágyott. .....