(A végére kiderül hogy jön ez ide.)
A katonai szervezés különbözőségei jutnak eszembe és egy sztori, amit Szék faluban mesélt nekünk a ref. tiszteletes. Ő ugyan fiatalabb, de a falubeli öregek megnyíltak az ilyen "nadrágos" ember előtt, és elmesélték neki a következőket (ő meg nekünk):
Szék mellett van egy marha nagy sík rész, arról támadtak egyik nap a "ruszkik". Addigra már csak kevesen, de német katonák voltak beszállásolva a faluba, köztük egy ikerpár egy MG-34-essel. (külön vitatéma lehet, de ez meg a vh. egyik legjobb nehézgéppuskája volt) A láthatáron megjelent néhány jármű és sokszáz ordítva rohanó katona, akik között a géppuskatűz rendet vágott. Azok csak hullottak, rohantak, ordítottak, és nem bírtak elfogyni, a német testvérpár lőszere viszont igen. Felálltak egymással szemben, egymás szemébe néztek, aztán "einz, zwei, drei"-mondták, és egyszerre lőtték főbe magukat. Az oroszok pedig elözönlötték a falut, dőlt belőlük a vodkaszag, és akit találtak, azt megerőszakolták. (A németek pl. ilyet nem tettek.)
Hála a jó égnek hogy ilyen sokan voltak, hiszen e nélkül sosem győznek a keleti fronton, és azt a világot senki se kívánhatja, ami akkor lett volna. Viszont nagyrészt szerencsétlen, képzetlen, leitatott csordából állt a dicső szovjet hadsereg, ezt kár volna tagadni, szinte törvényszerű visszaéléseikről tengernyi történet maradt fenn. Nyugaton megint más volt a helyzet, az emberi élet ott többet ért ennél, ott pl. el is ismerték a háborús bűnöktől nem terhelt ellenfeleket, kiváló fejlesztéseiket.
Az egész úgy jön ide, hogy elképzelhetünk néhány félrészeg harckocsi-személyzetet 6-8 jó harckocsiban, szembenállva egy profin kiképzett személyzettel egy nagyon jó harckocsiban. Az arányok talán így jöttek létre.
Szubjektív: ha a német hadsereg nem olyan jól szervezett, az orosz meg csak egy kicsivel jobb, akkor valsz sokkal rövidebb lett volna az egész, és társadalmi hatásai is mások volnának. De ez lehet hogy csak az én véleményem.
A katonai szervezés különbözőségei jutnak eszembe és egy sztori, amit Szék faluban mesélt nekünk a ref. tiszteletes. Ő ugyan fiatalabb, de a falubeli öregek megnyíltak az ilyen "nadrágos" ember előtt, és elmesélték neki a következőket (ő meg nekünk):
Szék mellett van egy marha nagy sík rész, arról támadtak egyik nap a "ruszkik". Addigra már csak kevesen, de német katonák voltak beszállásolva a faluba, köztük egy ikerpár egy MG-34-essel. (külön vitatéma lehet, de ez meg a vh. egyik legjobb nehézgéppuskája volt) A láthatáron megjelent néhány jármű és sokszáz ordítva rohanó katona, akik között a géppuskatűz rendet vágott. Azok csak hullottak, rohantak, ordítottak, és nem bírtak elfogyni, a német testvérpár lőszere viszont igen. Felálltak egymással szemben, egymás szemébe néztek, aztán "einz, zwei, drei"-mondták, és egyszerre lőtték főbe magukat. Az oroszok pedig elözönlötték a falut, dőlt belőlük a vodkaszag, és akit találtak, azt megerőszakolták. (A németek pl. ilyet nem tettek.)
Hála a jó égnek hogy ilyen sokan voltak, hiszen e nélkül sosem győznek a keleti fronton, és azt a világot senki se kívánhatja, ami akkor lett volna. Viszont nagyrészt szerencsétlen, képzetlen, leitatott csordából állt a dicső szovjet hadsereg, ezt kár volna tagadni, szinte törvényszerű visszaéléseikről tengernyi történet maradt fenn. Nyugaton megint más volt a helyzet, az emberi élet ott többet ért ennél, ott pl. el is ismerték a háborús bűnöktől nem terhelt ellenfeleket, kiváló fejlesztéseiket.
Az egész úgy jön ide, hogy elképzelhetünk néhány félrészeg harckocsi-személyzetet 6-8 jó harckocsiban, szembenállva egy profin kiképzett személyzettel egy nagyon jó harckocsiban. Az arányok talán így jöttek létre.
Szubjektív: ha a német hadsereg nem olyan jól szervezett, az orosz meg csak egy kicsivel jobb, akkor valsz sokkal rövidebb lett volna az egész, és társadalmi hatásai is mások volnának. De ez lehet hogy csak az én véleményem.