Uh ne is mondd, velem is ugyan ez volt...anyám megtartott, de érzem, hogy engem okol mindenért, könnyen megtörik a cukormázas vidámsága ha valami olyat teszek ami nem tetszik neki...szörnyű érzés, sokat tudnék erről beszélni...az apám volt az aki először azt akarta, hogy vetessen el, és mégis most ő az aki örül, hogy vagyok, még akkor is, ha pocsék apa, de legalább szeret...anyám meg...néha az az érzésem, hogy gyűlöl, aztán elszégyelli magát és elkezd "szeretni", amíg meg nem törik a cukormáz.
Az a szerencsém, hogy nem kell sokáig szenvednem mellette, alig várom, hogy eltűnjön az életemből.
Az abortuszról pedig annyit mondanék, hogy egyetértek azokkal akik elvetetnék, mert nem készek az anyaságra akármilyen szempontból, én is így cselekednék anyám hibájából okulva...viszont attól, hogy még nem úgy viselkedik a magzat mint egy valódi kész ember, attól még van tudata...igazából ez szemlélet kérdése.Én hiszek a lélekvándorlásban, de nem nyalok be minden marhaságot. Az, hogy mi bűn egy egyén életében az sok mindentől függ.Lehet valaki, hogy elvetet egy magzatot, ezáltal tanul valamit, akár ő, akár a magzat.
A legnagyobb karmikus bűn: Az abortusz!
Az a szerencsém, hogy nem kell sokáig szenvednem mellette, alig várom, hogy eltűnjön az életemből.
Az abortuszról pedig annyit mondanék, hogy egyetértek azokkal akik elvetetnék, mert nem készek az anyaságra akármilyen szempontból, én is így cselekednék anyám hibájából okulva...viszont attól, hogy még nem úgy viselkedik a magzat mint egy valódi kész ember, attól még van tudata...igazából ez szemlélet kérdése.Én hiszek a lélekvándorlásban, de nem nyalok be minden marhaságot. Az, hogy mi bűn egy egyén életében az sok mindentől függ.Lehet valaki, hogy elvetet egy magzatot, ezáltal tanul valamit, akár ő, akár a magzat.