Lehet nem lesz rövid, mert rengeteg az élmény, legyen az pozitív vagy negatív.
Előre bocsátom, hogy ez az én meglátásom és véleményem azokról a helyekről és emberekről, ahol én jártam és találkoztam.
Mindenképpen érdemes eljönni, ha van rá lehetőség, mert mégiscsak egy teljesen eltérő kultúrát ismer meg az ember.
Persze csak akkor, ha tudsz viszonyulni a szélsőségesebb helyzetekhez is.
Mivel nem Goa-n kell felügyelnem a bikinis csajok hasán a naptej beszívódóképességét, hanem bent az ország közepén gyárakat látogatok – ami azzal jár, hogy rengeteget utazom, sok emberrel találkozom – Dél India – Városok: Bangalore, Hyderabad, Mysoru. Falvak: Nelamangala, Obalapura, Venkatapur.
Laktam már felsőkategóriás szállodában, kisvárosi családi házban és az üzem feletti „lakosztályban” is, így talán már valamennyire valós kép van bennem az országról.
A környezet:
A nagyvárosokban rengeteg megalomániára utaló, hatalmas irodaépület komplexumok vannak, és még nagyobbak épülnek. Van köztük pár olyan üvegpalota, amilyet Európában sem látni. Ezek általában körülkerítet, sorompós, biztiőrös, rendezett és karbantartott területek. Volt szerencsém egy thai étteremben vacsorázni a város kellős közepén, ahová miután bejutottam a fegyveres őrökön, csomagtartó vizsgálat és motozás után a szám tátva maradt. Mintha nagykövetek vettek volna körül: 1 mergát 2 vezetett fel és 3 kísért. Márványborítású oszlopos épületek, hotelek, csodálatos zöld környezet, maga a paradicsom teljesen elzárva a város zajától. Kerítésen kívül pedig . . .
. . . a lehető legnagyobb kontraszt. Mintha nem a sajátjuk lenne és nem kellene rá vigyázni. Minden szemetes, de nem kicsit. A monszun június 12-én kezdődik és addig semennyi eső sem esik. Minden száraz és poros. Mediterrán országokhoz hasonlóan esténként megélénkül a forgalom mikor kezd hűlni az egyébként 35-39 fokos levegő. Az a kis pára ekkor lenyomja a füstöt és a port. Ekkor meggyújtják a szemetet is a kisebb gyűjtőkben. A nyálkahártyáim úgy égtek, hogy ihaj. Illemhelyek vannak az utcán, de simán a kerítések mellett az utcafronton.
Éppen ezért ajánlatos kiutazás előtt a szükséges oltásokat beszerezni az ÁNTSZ-nél (vérhas, hepatitis, gyerekbénulás-felnőtteknek is, stb. Ja és mindig palackozott víz, amit Te bontasz ki és nem utántöltött.
Szinte mindent meg lehet vásárolni Náluk is. Az élelmiszer az olcsó, de utcai árusnál nem vett rá a kényszer a kajálásra. Ahol a legtöbb időt töltöttem, Bangalore-ban, azt hallottam, hogy az információtechnológia egyik világközpontja. A városokban szinte mindenkinek van mobiltelefonja. Internet elérhetőség viszonylag sok helyen van, de 1M-nál nem gyorsabb a letöltés. Még az a szerencsém, hogy a világ végén lévő gyárban is van net. Már rég besokalltam volna, ha nem tudnék Skype-olni, tartani a kapcsolatot a családdal, barátnővel, barátokkal.
Néztem lap-top árakat, üzleti mobilokat, de ugyanolyan áron vagy még drágábban árulják, mint nálunk.
A forgalmat hamar meg lehet szokni. Ugye jobbkormány, balra hajts. Dudaszó állandóan. Anélkül nincs közlekedés. Dudál akkor, ha előz, dudál akkor, ha előzhetsz, ha kereszteződéshez, ha zebrához, szóval állandóan. Rengeteg a motoros, és a háromkerekű „tuk-tuk”. Az úton egymás mellett annyi autó halad és áll a lámpánál, amennyi csak elfér. Köztük meg a motorosok.
Sok a kétütemű, az átlagéletkora a teherkocsiknak saccom szerint 20-25 év, amit szinte csak a saját márkáik tesznek ki: Tata. Mahindra, Eicher, Ashok Leyland…
Suzukival (Maruti), Mazdával (Swaraj) tele vannak az utak. Eddig láttam össze-vissza 3-4 Audit, ugyanennyi BMW-t és kb. 10 Mercit.
A motorok kisköbcentisek, 100-tól max. 180-ig.
Az emberek és a mentalitás:
Mivel nem turista látványosságok közelében járkálok, hanem külvárosokban, falvakon keresztül, így néha én számitok látványosságnak. Néha önmagukról megfeledkezve bámulnak az emberek. Ez néha furcsa annak tudatában, hogy náluk elfogadott, ha két fiú nyilvánosan, kézen fogva sétálgat. Ha tehetős vagy - mondjuk magasabb beosztásban dolgozol - akkor lehet 1 feleséged és még 6 barátnőd. Ez egy kollégám mondta, miután megkérdezte, hogy nős vagyok-e.
Egyébként kedvesek, mosolygósak és abszolút nem tudom Őket a romákhoz hasonlítani. Van köztük egészen világos és tök fekete is.
Ha egy nő valamelyik vallás elhivatottja, piercing-et hord az orrában, vagyis mindenki. Ha nyaklánca van, akkor férjnél van.
Rengeteg kaszt van Náluk, ami sok mindenhol visszaköszön. Ha „alsó kategóriás” vagy , sok helyre be sem tudsz menni, nem tudsz magasabb beosztást betölteni (gondolom iskolát sem tudsz végezni magasabb szintűt), tehát születésedtől meg vagy bélyegezve.
Sok vallást gyakorolnak, rengeteg istenben hisznek, melyek különböző állatok képeiben köszönnek vissza.
Lépten-nyomon templomok, melyek kívülről művesek és színesek, belülről pedig egy kisebb oltárt rejtenek, máshol 15-20 méter magas szobrot is emelnek. A marketing pedig már betört ide is. Bazársoron mész végig mire egyáltalán a bejáratig eljutsz, majd még 3x megvámolnak az oltárig egyes helyeken. Természetesen cipőben sehová sem engednek be. Kifelé ismét bazársor.
Főnökömnek köszönhetően 2-3 kirándulásban is volt részem. Ez egyik egy szegényebb környéken volt templomlátogatással és hasonlókkal. Itt viszonylag tűrhetőbb volt a helyzet az árusokat és koldusokat tekintve. Viszont Mysoru-ban, ahol állatkertet, keresztény templomot, hindu templomot és egy palotát is meglátogattunk már nem volt elviselhető a dolog. Az utóbbi helyen maffia módszerekkel csalók seregei próbálnak lenyúlni. Csak 1 példa: fa dobozka réz berakással 750 RS. Korábban más helyen már volt a kezdő ár 100 is. És hiába mondod, hogy nem kell, lépni nem tudsz az árustól, aki kézből próbálkozik túladni a portékán. A kocsiajtót nem tudod becsukni, mert bent a keze. Ugyanitt a palotába a belépő 20RS, turistáknak 200. Cipőt ugye itt is le kell venni. Kifelé elkéred, mint a helyiek, de neked fizetni kell érte. Egy rúpia egyébként 4,5-4,9 forint között mozog.
A szegénység óriási méreteket ölt. Falvakban látni, hogy 20-25m2-es komforttalan házakban laknak, aminek sokszor az előtere tölti be az istálló szerepét. Ha van 20-25 kecskéd-birkád vagy 5 tehened, éppen eléldegélsz, ha ugyanennyid van a városban, gazdagnak számítasz. Sokan földművelésből élnek, még többen fogalmam sincs miből.
A városokban – és főként a külvárosi részekben – van, hogy az egész utcafront bazárrá válik. Árulnak ruhát, ételt, mobiltelefont, szóval mindent. A belvárosban inkább „pláza” jellegű bevásárlóközpontok épülnek.
Volt olyan nap, hogy sötétedés után indultam útnak egy külvárosi sétára, hogy mégis megnézzem, milyen a környék. Pesten több félnivalója lenne az embernek egy-egy kivilágítottabb utcán is, mint itt egy mellékutcában. Itt abszolút nem éreztem semmi fenyegetettséget.
Abban viszont nem látok rációt, hogy a következő Kína lesz Indiából. Sokan vannak és a legjobban Ők sokasodnak, ha a létszámot nézzük. Technikailag is fejlődnek, de a munkához való hozzáállásukkal óriási a gond, legalábbis európai szemmel.
Kézügyességük nagyon jó, de a tempó… Valahol emiatt is vagyok itt.
A rend és a tisztaság hiánya miatt is sok a kifogásolni való. A proli abszolút nem törődik, és belőlük van a legtöbb. A gazdagabb réteg pedig nem fog lealacsonyodni hozzájuk.
Saját munkahelyeimen látom, hogy elmennek a gondok mellett, jó úgy, ahogy van. Egy egyszerű példa: gépből kijön a nyersanyag és ládába szedik. 3-4 méterrel távolabb pedig visszaöntik a szalagra. Eszükbe sem jut, hogy egy szalagot betegyenek a 2 pont közé. Másik helyen napról napra ugyanaz a munka, és van, hogy 420-an dolgoznak, van, úgy hogy 660-an. Akkor nem hármasával viszik a rekeszt ketten, hanem kettesével hárman. Ahelyett, hogy a plusz emberek takarítanának, vagy rendet raknának, mert káosz meg van sok helyen. Ráadásul csak slattyognak, battyognak, poroszkálnak, sétafikálnak, bandukolnak, csoszognak.
Egyszerűen csak ledobálnak mindent ahelyett, hogy egymásra raknák és a helyére vinnék.
A termelékenység rovására megy sok minden, de nem foglalkoznak vele, csak munka legyen, rengetek pluszmunkát teremtve maguk körül.
Egyszóval nem egy kapkodó idegbolondok, akiket ráadásul a rend és a tisztaság is hidegen hagy.
Mintha lusták lennének gondolkodni, vagy nem is tudnának. Jó Nekik úgy, ahogy van.
Viszont nagyon olcsó a munkaerő és azt használja ki több nyugati és amerikai nagycég is.
Most így hirtelen ennyi.
Ha még valami kérdés van, vagy eszembe jut valami, leírom.
Előre bocsátom, hogy ez az én meglátásom és véleményem azokról a helyekről és emberekről, ahol én jártam és találkoztam.
Mindenképpen érdemes eljönni, ha van rá lehetőség, mert mégiscsak egy teljesen eltérő kultúrát ismer meg az ember.
Persze csak akkor, ha tudsz viszonyulni a szélsőségesebb helyzetekhez is.
Mivel nem Goa-n kell felügyelnem a bikinis csajok hasán a naptej beszívódóképességét, hanem bent az ország közepén gyárakat látogatok – ami azzal jár, hogy rengeteget utazom, sok emberrel találkozom – Dél India – Városok: Bangalore, Hyderabad, Mysoru. Falvak: Nelamangala, Obalapura, Venkatapur.
Laktam már felsőkategóriás szállodában, kisvárosi családi házban és az üzem feletti „lakosztályban” is, így talán már valamennyire valós kép van bennem az országról.
A környezet:
A nagyvárosokban rengeteg megalomániára utaló, hatalmas irodaépület komplexumok vannak, és még nagyobbak épülnek. Van köztük pár olyan üvegpalota, amilyet Európában sem látni. Ezek általában körülkerítet, sorompós, biztiőrös, rendezett és karbantartott területek. Volt szerencsém egy thai étteremben vacsorázni a város kellős közepén, ahová miután bejutottam a fegyveres őrökön, csomagtartó vizsgálat és motozás után a szám tátva maradt. Mintha nagykövetek vettek volna körül: 1 mergát 2 vezetett fel és 3 kísért. Márványborítású oszlopos épületek, hotelek, csodálatos zöld környezet, maga a paradicsom teljesen elzárva a város zajától. Kerítésen kívül pedig . . .
. . . a lehető legnagyobb kontraszt. Mintha nem a sajátjuk lenne és nem kellene rá vigyázni. Minden szemetes, de nem kicsit. A monszun június 12-én kezdődik és addig semennyi eső sem esik. Minden száraz és poros. Mediterrán országokhoz hasonlóan esténként megélénkül a forgalom mikor kezd hűlni az egyébként 35-39 fokos levegő. Az a kis pára ekkor lenyomja a füstöt és a port. Ekkor meggyújtják a szemetet is a kisebb gyűjtőkben. A nyálkahártyáim úgy égtek, hogy ihaj. Illemhelyek vannak az utcán, de simán a kerítések mellett az utcafronton.
Éppen ezért ajánlatos kiutazás előtt a szükséges oltásokat beszerezni az ÁNTSZ-nél (vérhas, hepatitis, gyerekbénulás-felnőtteknek is, stb. Ja és mindig palackozott víz, amit Te bontasz ki és nem utántöltött.
Szinte mindent meg lehet vásárolni Náluk is. Az élelmiszer az olcsó, de utcai árusnál nem vett rá a kényszer a kajálásra. Ahol a legtöbb időt töltöttem, Bangalore-ban, azt hallottam, hogy az információtechnológia egyik világközpontja. A városokban szinte mindenkinek van mobiltelefonja. Internet elérhetőség viszonylag sok helyen van, de 1M-nál nem gyorsabb a letöltés. Még az a szerencsém, hogy a világ végén lévő gyárban is van net. Már rég besokalltam volna, ha nem tudnék Skype-olni, tartani a kapcsolatot a családdal, barátnővel, barátokkal.
Néztem lap-top árakat, üzleti mobilokat, de ugyanolyan áron vagy még drágábban árulják, mint nálunk.
A forgalmat hamar meg lehet szokni. Ugye jobbkormány, balra hajts. Dudaszó állandóan. Anélkül nincs közlekedés. Dudál akkor, ha előz, dudál akkor, ha előzhetsz, ha kereszteződéshez, ha zebrához, szóval állandóan. Rengeteg a motoros, és a háromkerekű „tuk-tuk”. Az úton egymás mellett annyi autó halad és áll a lámpánál, amennyi csak elfér. Köztük meg a motorosok.
Sok a kétütemű, az átlagéletkora a teherkocsiknak saccom szerint 20-25 év, amit szinte csak a saját márkáik tesznek ki: Tata. Mahindra, Eicher, Ashok Leyland…
Suzukival (Maruti), Mazdával (Swaraj) tele vannak az utak. Eddig láttam össze-vissza 3-4 Audit, ugyanennyi BMW-t és kb. 10 Mercit.
A motorok kisköbcentisek, 100-tól max. 180-ig.
Az emberek és a mentalitás:
Mivel nem turista látványosságok közelében járkálok, hanem külvárosokban, falvakon keresztül, így néha én számitok látványosságnak. Néha önmagukról megfeledkezve bámulnak az emberek. Ez néha furcsa annak tudatában, hogy náluk elfogadott, ha két fiú nyilvánosan, kézen fogva sétálgat. Ha tehetős vagy - mondjuk magasabb beosztásban dolgozol - akkor lehet 1 feleséged és még 6 barátnőd. Ez egy kollégám mondta, miután megkérdezte, hogy nős vagyok-e.
Egyébként kedvesek, mosolygósak és abszolút nem tudom Őket a romákhoz hasonlítani. Van köztük egészen világos és tök fekete is.
Ha egy nő valamelyik vallás elhivatottja, piercing-et hord az orrában, vagyis mindenki. Ha nyaklánca van, akkor férjnél van.
Rengeteg kaszt van Náluk, ami sok mindenhol visszaköszön. Ha „alsó kategóriás” vagy , sok helyre be sem tudsz menni, nem tudsz magasabb beosztást betölteni (gondolom iskolát sem tudsz végezni magasabb szintűt), tehát születésedtől meg vagy bélyegezve.
Sok vallást gyakorolnak, rengeteg istenben hisznek, melyek különböző állatok képeiben köszönnek vissza.
Lépten-nyomon templomok, melyek kívülről művesek és színesek, belülről pedig egy kisebb oltárt rejtenek, máshol 15-20 méter magas szobrot is emelnek. A marketing pedig már betört ide is. Bazársoron mész végig mire egyáltalán a bejáratig eljutsz, majd még 3x megvámolnak az oltárig egyes helyeken. Természetesen cipőben sehová sem engednek be. Kifelé ismét bazársor.
Főnökömnek köszönhetően 2-3 kirándulásban is volt részem. Ez egyik egy szegényebb környéken volt templomlátogatással és hasonlókkal. Itt viszonylag tűrhetőbb volt a helyzet az árusokat és koldusokat tekintve. Viszont Mysoru-ban, ahol állatkertet, keresztény templomot, hindu templomot és egy palotát is meglátogattunk már nem volt elviselhető a dolog. Az utóbbi helyen maffia módszerekkel csalók seregei próbálnak lenyúlni. Csak 1 példa: fa dobozka réz berakással 750 RS. Korábban más helyen már volt a kezdő ár 100 is. És hiába mondod, hogy nem kell, lépni nem tudsz az árustól, aki kézből próbálkozik túladni a portékán. A kocsiajtót nem tudod becsukni, mert bent a keze. Ugyanitt a palotába a belépő 20RS, turistáknak 200. Cipőt ugye itt is le kell venni. Kifelé elkéred, mint a helyiek, de neked fizetni kell érte. Egy rúpia egyébként 4,5-4,9 forint között mozog.
A szegénység óriási méreteket ölt. Falvakban látni, hogy 20-25m2-es komforttalan házakban laknak, aminek sokszor az előtere tölti be az istálló szerepét. Ha van 20-25 kecskéd-birkád vagy 5 tehened, éppen eléldegélsz, ha ugyanennyid van a városban, gazdagnak számítasz. Sokan földművelésből élnek, még többen fogalmam sincs miből.
A városokban – és főként a külvárosi részekben – van, hogy az egész utcafront bazárrá válik. Árulnak ruhát, ételt, mobiltelefont, szóval mindent. A belvárosban inkább „pláza” jellegű bevásárlóközpontok épülnek.
Volt olyan nap, hogy sötétedés után indultam útnak egy külvárosi sétára, hogy mégis megnézzem, milyen a környék. Pesten több félnivalója lenne az embernek egy-egy kivilágítottabb utcán is, mint itt egy mellékutcában. Itt abszolút nem éreztem semmi fenyegetettséget.
Abban viszont nem látok rációt, hogy a következő Kína lesz Indiából. Sokan vannak és a legjobban Ők sokasodnak, ha a létszámot nézzük. Technikailag is fejlődnek, de a munkához való hozzáállásukkal óriási a gond, legalábbis európai szemmel.
Kézügyességük nagyon jó, de a tempó… Valahol emiatt is vagyok itt.
A rend és a tisztaság hiánya miatt is sok a kifogásolni való. A proli abszolút nem törődik, és belőlük van a legtöbb. A gazdagabb réteg pedig nem fog lealacsonyodni hozzájuk.
Saját munkahelyeimen látom, hogy elmennek a gondok mellett, jó úgy, ahogy van. Egy egyszerű példa: gépből kijön a nyersanyag és ládába szedik. 3-4 méterrel távolabb pedig visszaöntik a szalagra. Eszükbe sem jut, hogy egy szalagot betegyenek a 2 pont közé. Másik helyen napról napra ugyanaz a munka, és van, hogy 420-an dolgoznak, van, úgy hogy 660-an. Akkor nem hármasával viszik a rekeszt ketten, hanem kettesével hárman. Ahelyett, hogy a plusz emberek takarítanának, vagy rendet raknának, mert káosz meg van sok helyen. Ráadásul csak slattyognak, battyognak, poroszkálnak, sétafikálnak, bandukolnak, csoszognak.
Egyszerűen csak ledobálnak mindent ahelyett, hogy egymásra raknák és a helyére vinnék.
A termelékenység rovására megy sok minden, de nem foglalkoznak vele, csak munka legyen, rengetek pluszmunkát teremtve maguk körül.
Egyszóval nem egy kapkodó idegbolondok, akiket ráadásul a rend és a tisztaság is hidegen hagy.
Mintha lusták lennének gondolkodni, vagy nem is tudnának. Jó Nekik úgy, ahogy van.
Viszont nagyon olcsó a munkaerő és azt használja ki több nyugati és amerikai nagycég is.
Most így hirtelen ennyi.
Ha még valami kérdés van, vagy eszembe jut valami, leírom.
Üdv.:
Mol