Egy olyan karrier, amivel kb. 30-40-es nagyságrenben találkozom a közvetlen környezetemben, barátaim, ismerőseim körében:
- ovi, ált. isk., gimn. vagy szakmunk. - ezek költségeit hagyjuk is
- felsőoktatás: negyedmillió/fél év - egyenes út vagy saját vagy a szüleid eladósodása felé
- van 1-2 diplomád, de teszem azt ismeretségeid nincsenek, vagy legalábbis nem "azokból" a körökből
- ennek ellenére mégiscsak találsz egy munkahelyet, bár tök más, mint amire kiképezted magad, de csinálod, mert közben családod is lett, de ha az nem is, hát legalább szeretnél egy 40 m2-es kis saját zugot valahol
- a munkahelyeden se tartozol a mindenkinek lefekvős, nagypofájú és nyomulós arrogáns állatok közé: ergo tisztességes és stabil fizetésed van, ami az előbb nevezettekhez képest harmadannyi, és a fizuemelésekből folyamatosan kihagynak, pedig a kulimunkát te végzed becsülettel
- néha szembesülsz azzal, hogy nem egy és nem kettő ember nálad még sokkal szarabbul él, dolgozik, küzd - nem is tudod hogy akkor most örülj vagy nem
- elhúznál innen, de lelki és reális okok miatt mégse (kint sincs kapcsolatod, senki se ismer és senkit se ismersz)
És ekkor körülnézel a neten és a pofádba röhög néhány tizenéves, akinek már most sokkal több pénze van annál, mint amennyit te valaha egyben láttál. Felháborodsz, dühöngsz, és erre pedig te leszel a társadalom "rasszistája", akit ki kell közösíteni, utálni kell a véleménye miatt. Nincs több ötleted. Eljársz dolgozni továbbra is, egyre többet iszol, családi életed tönkremegy vagy továbbra is képtelen vagy egy párt találni magadnak, egészség nulla, egyre több betegség, stressz, már a világról kialakított minimum képnek sem tudsz megfelelni, 40-50 évesen infarktus és ennyi volt.
Örülök hogy legalább néhányan (néhányan... peersze...) jól szórakoznak, nekem már az is öröm, ha fentebb leírtakból sikerül valakit végre kihúznom. Nem kevés energia és meggyőzés kell hozzá.
- ovi, ált. isk., gimn. vagy szakmunk. - ezek költségeit hagyjuk is
- felsőoktatás: negyedmillió/fél év - egyenes út vagy saját vagy a szüleid eladósodása felé
- van 1-2 diplomád, de teszem azt ismeretségeid nincsenek, vagy legalábbis nem "azokból" a körökből
- ennek ellenére mégiscsak találsz egy munkahelyet, bár tök más, mint amire kiképezted magad, de csinálod, mert közben családod is lett, de ha az nem is, hát legalább szeretnél egy 40 m2-es kis saját zugot valahol
- a munkahelyeden se tartozol a mindenkinek lefekvős, nagypofájú és nyomulós arrogáns állatok közé: ergo tisztességes és stabil fizetésed van, ami az előbb nevezettekhez képest harmadannyi, és a fizuemelésekből folyamatosan kihagynak, pedig a kulimunkát te végzed becsülettel
- néha szembesülsz azzal, hogy nem egy és nem kettő ember nálad még sokkal szarabbul él, dolgozik, küzd - nem is tudod hogy akkor most örülj vagy nem
- elhúznál innen, de lelki és reális okok miatt mégse (kint sincs kapcsolatod, senki se ismer és senkit se ismersz)
És ekkor körülnézel a neten és a pofádba röhög néhány tizenéves, akinek már most sokkal több pénze van annál, mint amennyit te valaha egyben láttál. Felháborodsz, dühöngsz, és erre pedig te leszel a társadalom "rasszistája", akit ki kell közösíteni, utálni kell a véleménye miatt. Nincs több ötleted. Eljársz dolgozni továbbra is, egyre többet iszol, családi életed tönkremegy vagy továbbra is képtelen vagy egy párt találni magadnak, egészség nulla, egyre több betegség, stressz, már a világról kialakított minimum képnek sem tudsz megfelelni, 40-50 évesen infarktus és ennyi volt.
Örülök hogy legalább néhányan (néhányan... peersze...) jól szórakoznak, nekem már az is öröm, ha fentebb leírtakból sikerül valakit végre kihúznom. Nem kevés energia és meggyőzés kell hozzá.