(2/4)
Ami rajtunk múlt, azt nem tettük meg. Szüleinknek nagyon sok pénzébe került hogy mind tanult emberek legyünk, és mégsem tudtunk, mégsem tudunk élni a lehetőséggel.
De az egyetemi felvételi mégis csípőből megvolt. sokféle emberrel találkoztunk, az otthontól távol egyszercsak kinyílt az élet, a megunkkal hordott eszmék mellett másra is fel tudtunk figyelni. Sokféle lelkes fiatal, sokféle látásmód.
Valamiért a közvetlen családon azt éreztük, hogy '94-ben borzalmasan letargiába esnek. Ki az a Horn egyáltalán? Most miért rosszabb mint máskor? Komcsik? - ilyesmi kérdéseink voltak magunkban, de alapvetően a fenét nem érdekelt ez az egész.
1998. A "köpönyegforgató" és "cigány" OV féle kormány. Nem tudom ki hogy van vele, de nap mint nap érezhetőbben derűsebb emberek, tenni akarás, és közben persze bőszen szidta mindenki az aktuális vezetőséget, főleg a szinte 100%-ban ellenzéki sajtó.
2002: újabb váltás. Újabb emberekről hullt le a lepel. A jobb oldal sem makulátlan, de a másik félen előszedett emberek szinte mindegyike sáros valamilyen állami pénz lenyúlásában. Akkor most mi van? Semmi sem jó? Ne is szavazzak innentől? Akasszam fel magam? Lépjek le?
Közben csládalapítás, szembesülés újabb gondokkal, egyre inkább gondolkodás a jövőben, gyerekekben, ilyesmi.
Gyurcsány Ferenc lemondott.
Ami rajtunk múlt, azt nem tettük meg. Szüleinknek nagyon sok pénzébe került hogy mind tanult emberek legyünk, és mégsem tudtunk, mégsem tudunk élni a lehetőséggel.
De az egyetemi felvételi mégis csípőből megvolt. sokféle emberrel találkoztunk, az otthontól távol egyszercsak kinyílt az élet, a megunkkal hordott eszmék mellett másra is fel tudtunk figyelni. Sokféle lelkes fiatal, sokféle látásmód.
Valamiért a közvetlen családon azt éreztük, hogy '94-ben borzalmasan letargiába esnek. Ki az a Horn egyáltalán? Most miért rosszabb mint máskor? Komcsik? - ilyesmi kérdéseink voltak magunkban, de alapvetően a fenét nem érdekelt ez az egész.
1998. A "köpönyegforgató" és "cigány" OV féle kormány. Nem tudom ki hogy van vele, de nap mint nap érezhetőbben derűsebb emberek, tenni akarás, és közben persze bőszen szidta mindenki az aktuális vezetőséget, főleg a szinte 100%-ban ellenzéki sajtó.
2002: újabb váltás. Újabb emberekről hullt le a lepel. A jobb oldal sem makulátlan, de a másik félen előszedett emberek szinte mindegyike sáros valamilyen állami pénz lenyúlásában. Akkor most mi van? Semmi sem jó? Ne is szavazzak innentől? Akasszam fel magam? Lépjek le?
Közben csládalapítás, szembesülés újabb gondokkal, egyre inkább gondolkodás a jövőben, gyerekekben, ilyesmi.