Érdekes filozófiai kérdés merült fel itt kérem szépen. Ugyanis a monogámia elsőként olyan közösségekben alakult ki, ahol a növénytermesztés és állattenyésztés már elég fejlett volt ahhoz, hogy vadászat és gyűjtögetés csak járulékos táplálékforrásként szolgáljon... Azonban míg a földtúráshoz és kecsketereléshez nem kellettek kiemelkedő tulajdonságok sem fizikai, sem intellektuális téren, addig bizony a vadászathoz nemcsak gyorsaság és erő, de jó helyzetfelismerő-és döntéshozó-képesség szükségeltetett. A monogámia szembemegy ősi vágyainkkal, kialakulásával felbomlik a munkamegosztás, létrejön a magántulajdon, a pénz, népek, nemzetek alakulnak ki, ám gyökeret ver az irigység, a közöny, a gyűlölet és a háborúskodás is. (Rousseau) Úgyhogy nem tudom te milyen érzelmektől vezérelve írod nagybetűvel (talán büszkeségből) az ember szót, de én nem tartom annyira felemelőnek a monogámiát, sem régen, sem most.