Nem találtam viccesnek, a bácsi kényszeres beteg (obsessiv-kompulziv zavar), és valóban a pszichiátrián lenne a helye, mert így egyszer még egy okosabb fiatal azt hiszi, vele csúfolódik, és elveri.
Ő tényleg az paranoiás-téveszmék:S, és még ki tudja, mi? És ráadásul még hülyítik. Szegénynek nem ártana egy kis pszichiátriai wellness, mielőtt magát benevezné egy tepsifutamra/valaki mással tenné ugyanezt... :S
Én az ilyet nevezem elmebetegnek nem a szindrómákban szenvedőket:
Az Ákos levelezőlista honlapján találtam. :)
Kedves Ákos! Mindig is szerettem számaidat, de mindeddig vak voltam. Most már értek mindent, és úgy érzem egyedül maradtam, és sírok éjjel és nappal, mert kezdem megérteni ki vagyok. Próbáltam testvéremmel felvenni a kapcsolatot ő mindig segített nekem még ő is azt mondta hogy őrült vagyok. (de az ördög bent lakik egy ostoba fejben) Mezőhegyesen születtem 1979 december 24-én. Egy kis faluban Végegyházán nőttem fel. "Jeez még egy jel" Ha jól emlékszem "2004"-ben volt egy bokaszalagszakadásom mikor elmentem megröntgeneztetni a bokám láttam az orvoson hogy ideges. Akkor még nem tudtam miért. Akkoriban pultosként dolgoztam Békéscsabán. 2006-ban bajba keveredtem munkahelyen sikkasztottunk megbuktunk. A kárt azonnal visszafizettem, és úgy döntöttem elhagyom az országot. Ez sikerült is 2007 májusában. Egy farmon dolgoztam Tunstead-on International Farm Camp. Gang worker lettem és gazoltam a cukorrépát, búzát, szedtem az epret teljesítménybérben, burgonyát válogattam marhák és lovak között trágyát villáztam (azt legalább szerettem mert szeretem az állatokat) hajót is takarítottam meg magszárítókat meg hangárokat. Mikor hova raktak azt tettem amit kellett. 2008-ban megismerkedtem egy leszbikus off-road kerékpározó csapattal interneten keresztül. Időközben beköltöztem Norwich-ba. Nem elég hogy női testben születtem de leszbikus is vagyok. (Lini egy angol hölgy 41 éves az ő szeretete nyitotta fel szemem) Januárban volt egy balesetem ez alkalommal a lábfejem ütöttem meg , elég csúnyán megzúzódott több hétig sántítottam. A baleseti ügyeleten láttam a röntgen felvételt a saját szememmel. Állati csontjaim vannak, a lábujjaim mintha paták lennének. Akkor még nem értettem miért. Egy hónappal ezelőtt felnyílt a szemem és elkezdtem követni a jeleket. Találkoztam egy férfival Jeff Blunt (James Blunt apja) ő elmondta 5 éve kutat utánam a CIA (és keresi a külföld) a telefonom is lehallgatják valószínű a számítógépem is figyelik. Nem merek a barátaimmal beszélni mert félek hogy őrültnek néznek. Hogy lehetek én isten földi szolgája mikor még imádkozni sem tudok? Egyedül maradtam nincsen testvérem és nincs otthonom és nincs aki meghallgasson és megértsen mert mind vak. Olyan vagyok szeretet nélkül mint az üres mécses. Kérlek ha nem is találkozhatunk vagy nem hallhatom a hangod legalább pár imát küldj nekem az email címemre. Nem várhatom el tőled hogy veszélybe sodord magad biztos vagyok benne hogy a te feladatod is megvan. Mert te igazhitű vagy már tudom. Kérlek segíts! Isten szolgája
Ámulok s ámulatom se szül már több szalonnát a kutyából!
Kész csoda, hogy eme szókígyót, mint tudtad toldani össze így egybe,
kalap levéve, állok előtted - én sose lennék képes ilyenre -
fel is mászhatsz a hegyre, de ne jöjj le onnan a völgybe.
(aki nem ismerné fel: ez itt kl. időmértékes verselés)
én igyekszem jól élni, mert aki a hétköznapi taposó malomba örlődik az is idejut, sőtt még idegbetegebb lesz a mostani generáció. Úgyis mind meghalunk csak a görbe nem mindegy melyik oldalon vezet a szaron vagy a jón, nem muszály tehát ne szenvedjünk feleslegesenvagy ló vagy semmi, szamár sose nyer fogat versenyt.. és abból se lesz soha ló ahogy a kutyából se szalonna ugye :)
Nekem erről egy vicc jut az eszembe:
Bolond kisfiú utazik az anyjával a vonaton. Egyszer csak a gyerek megszólal és mutat az ablakon kifelé:
- Mama, miaz ott?
- Tehén, kisfiam.
- Hol?
Szegény bácsika! Szerintem inkább sajnálatra méltó,mint vicces! tudom ilyen emberek is kellenek a világba, így kerek a föld!
Valahogy mindig olyan fura érzés fog el ha valamilyen fogyatékosságban szenvedő embert látok, túl érzékeny vagyok ilyen téren...:(
A környezetemben szinte mindenkinek vannak, ha nem is ennyire kirívó módon, olykor-olykor hasonló megnyilvánulásai. Még nekem is. "Ezt elb@sztam" (lásd még öszödi beszéd: "Elkúrtuk", -ták, -tam.) A tehetetlenség érzése, a tudat, hogy jobban kellett volna viselkednünk egy bizonyos helyzetben, s hogy milyen kár, hogy nem pergethetjük vissza az eseményeket, pedig most már azt is tudnók mit mondjunk az illetőnek, stb. Erre jöhet még pluszként egy-két üveg söröcske is. Én megértem a tatát és nem nevetem ki. Ti azonban csak tegyétek. Jusson viszont eszetekbe, ha majd rajtatok is nevetni fognak mások, hogy emberek vagyunk, és talán épp ezért esendők is.
ès mèg milyen emberek vannak, ti nem is tudjàtok..csendes òrùltek..
Az èn vàrosomban volt egy idòben egy nèni, aki mindig egy babàt hurcolàszott magàval a buszon, azt mondta, hogy az a z ò gyereke..Hallottam, hogy valamikor règen tènyleg meghalt a gyereke, azòta zakkant ìgy meg.