Az én rokonságomban meg azoknak akik igazán gazdagok lettek nem fut csak egy koszos Audira, Volvora, VW Golfra és nekem egy új vörös Swiftre 24 évesen, saját erőből. És nem vagyok irigy egyikre sem, mert nekem a kedvenc autóm a Suzuki Swift II. sport. Sem az Audi, sem a Volvo nem állja meg velem szemben a versenyt. Nah, talán egy Bugatti igen, de hol visz az el Téged 1000km-t 40l benzinnel? A heyzet az, hogy ha lenne is rá pénzem, sajnálnám kiadni egy ilyen kocsira. Nem beszélve arról, hogy 3 év múlva 300 millióval fog kevesebbet érni. Az üzleti tiszta gondolkodáshoz sztem ez is hozzátartozik. Aki ekkora vagyont tisztességes módon össze tud szedni, az nem invesztál olyanba, amin százmilliókat bukik rövid időn belül. Persze, lehet, hogy ez volt élete vágya és ezért megvette, nem zárható ki. De már a kerékbilincs is arról tanúskodik, hogy emberünk tesz a szabályokra. Én két embert ismertem, aki megengedhetett magának ilyen autót. Apa és fia. Játékterem tulajdonosok. Apa már Kanadában, mert menekülnie kellett, fia pedig a pokolba szaladt a pár hónapos Chevrolet Corvette-jével.