Lentről-kezdésekről szólnak a korábbi, tényleg jó és okos vélemények, és mindkettőnek igaza van.
Nem tudom hogy ez mennyire magyar szokás, de bizony én is sokszor ok nélkül szidok másokat magamban, és sűrűn elfog a "mért mindig pont én?"- hangulat is, a többiek közül meg senki se érdekel.
Csatlakozva valaki véleményéhez: ebben a fajta viselkedésben szerintem is igenis nagyon meglátszik a társadalmi megszokás. (ők is lopnak, én is lopok, őket se érdekli senki, hát engem se fog, úgyis minden pocsék, stb.) Ha valamiért, akkor csak emiatt nevezném ezt magyar mentalitásnak, de kísértetiesen hasonlít mégis a szlovák, a román, a lengyel, a szerb, a bolgár, stb. "beállítottsághoz" is. Sok persze a különbség, de az ember-állam viszonyunk ugyanolyan nem túl jó, mert ezt kaptuk örökségnek.
Másokhoz meg azért csatlakoznék, mert igazuk van: oké, ez van, de ha folyton csak ezen siránkozunk, attól nem lesz jobb. Szomorú, hogy folyton a pocsék magyar mentalitást emlegetjük, ami pedig talán nem is létezne, ha nem hivatkoznánk folyton erre. Igenis tudunk összetartóak, kreatívak, boldogok, büszkék is lenni, csak könnyebb meg se próbálni.
A felelősségérzet hiánya szerintem oktatási-nevelési hiányosság, és " a lehetetlen helyzetért nagy részben mi, egyszerű polgárok vagyunk felelősek." (ez utóbbi nagyon-nagy okosság)
Megyek is és rácsodálkozok kicsit a felhőkre, mert az jó.
Nem tudom hogy ez mennyire magyar szokás, de bizony én is sokszor ok nélkül szidok másokat magamban, és sűrűn elfog a "mért mindig pont én?"- hangulat is, a többiek közül meg senki se érdekel.
Csatlakozva valaki véleményéhez: ebben a fajta viselkedésben szerintem is igenis nagyon meglátszik a társadalmi megszokás. (ők is lopnak, én is lopok, őket se érdekli senki, hát engem se fog, úgyis minden pocsék, stb.) Ha valamiért, akkor csak emiatt nevezném ezt magyar mentalitásnak, de kísértetiesen hasonlít mégis a szlovák, a román, a lengyel, a szerb, a bolgár, stb. "beállítottsághoz" is. Sok persze a különbség, de az ember-állam viszonyunk ugyanolyan nem túl jó, mert ezt kaptuk örökségnek.
Másokhoz meg azért csatlakoznék, mert igazuk van: oké, ez van, de ha folyton csak ezen siránkozunk, attól nem lesz jobb. Szomorú, hogy folyton a pocsék magyar mentalitást emlegetjük, ami pedig talán nem is létezne, ha nem hivatkoznánk folyton erre. Igenis tudunk összetartóak, kreatívak, boldogok, büszkék is lenni, csak könnyebb meg se próbálni.
A felelősségérzet hiánya szerintem oktatási-nevelési hiányosság, és " a lehetetlen helyzetért nagy részben mi, egyszerű polgárok vagyunk felelősek." (ez utóbbi nagyon-nagy okosság)
Megyek is és rácsodálkozok kicsit a felhőkre, mert az jó.