Nagyon ritkán szoktam írni, de most muszáj...Emlékezni kéne a történelemre. Trianonon nincs mit gyászolni, minden döntés érthető volt, ugyanis a környező országok mindegyike akkori magyar területek megszerzésének reményében csatlakozott a háborúba a későbbi győztes félhez. Márpedig háborúban általában úgy szokás, hogy a győztes diktál, és nekem valahogy nem tűnik furcsának az, hogy a további támogatás megtartásának érdekében a győztes felek támogatóik felé teljesítették ígéreteiket. Bele kell törődni, hogy mindkét világháborúban sikerült a rossz oldalra állni, és el kéne tudni viselni ennek következményeit. A nemzetiségi ügyekről csak annyit, hogy szerintem aki annyira nagy magyarnak tartotta magát, a valahogy visszatért hazájába. A békeszerződés egyetlen szépséghibája az volt, hogy kissé ellentmondásosan viszonyult a győztes felek (főleg az USA) által hirdetett elvekhez, melyek szerint lehetőleg kompromisszumos megoldásokra és az egyenlőség elvére támaszkodva fognak döntést hozni, csakhogy az USA később elég rendesen távol tartotta magát az európai eseményektől, az meg megint nem nagy csoda, hogy a győztes fél, azért megpróbálta megőrizni kiharcolt hatalmát.
A holokausztról csak annyit, hogy az európai országok közül Németországot Magyarország követte elsőként a zsidóellenes törvények bevezetésében, és az akkori miniszterelnökök készségesen megkezdték a magyar zsidóság módszeres elkülönítését és eltávolítását, szóval azért eléggé nagy szerepünk volt benne.
A holokausztról csak annyit, hogy az európai országok közül Németországot Magyarország követte elsőként a zsidóellenes törvények bevezetésében, és az akkori miniszterelnökök készségesen megkezdték a magyar zsidóság módszeres elkülönítését és eltávolítását, szóval azért eléggé nagy szerepünk volt benne.
Elnézést a történelemóráért...