Kulturális kreatívok - egy dokumentumfilm arról, hogy mennyi olyan ember van, aki máshogy gondolkodik, mint az agyatlan tömeg és ők (akikről a média mélyen hallgat) képesek megváltoztatni a jövőt...
Van nem hagyományos értelemben vett média is? Csak kérdezem.
A híradóban azért közvetítenek háborúról, betegségről, katasztrófákról, s azért adnak a csatornák igénytelen tévésorozatokat, mert az emberek ezt nézik, erre kíváncsiak AMIKOR tévét néznek. Tegyük fel, hogy egy rendelettel minden állami és kertévét köteleznénk arra,hogy csak egy kulturális bizottság által jóváhagyott műsorokat közöljenek, amik megütnek egy bizonyos mércét és valamiféle értéket is közvetítenek és nem csak "szórakoztatnak". Tudod mi történne? Azok az emberek, akik a vérre és műromantikára verik otthon a faszukat vagy dörzsölik a muffjukat nem néznének több televíziót. Attól még senki nem lesz okosabb, ha brazil szappanopera helyett operát nézetsz vele.
Halvány lila fingunk sem lehet arról, hogy egy rajtunk kívül álló személy hogyan gondolkodik. Kapargathatjuk a felszínt, de sosem láthatunk bele valaki más fejébe, s így azt kell hogy feltételezzük, hogy mindenki másképpen gondolkodik (vagy éppen ugyanúgy, a lényegen nem változtat). Ezen nincs mit misztifikálni. Az attitűd, a viselkedés, a mindennapi magatartás, a tett az amivel hathatunk a környezetünkre, s felőlem mindenki lehet kulturális kreatív, ha nem csinál semmit és csak tesped otthon a gondolataival, az számomra nem jó, nem rossz, nem közömbös, egészen egyszerűen FELESLEGES. Ezzel semmi gond sincs, rengeteg felesleges ember él a Földön, talán én magam is az vagyok mások számára, de én legalább nem ámítom magam valamiféle kiválasztottság-illúzióval.
A híradóban azért közvetítenek háborúról, betegségről, katasztrófákról, s azért adnak a csatornák igénytelen tévésorozatokat, mert az emberek ezt nézik, erre kíváncsiak AMIKOR tévét néznek. Tegyük fel, hogy egy rendelettel minden állami és kertévét köteleznénk arra,hogy csak egy kulturális bizottság által jóváhagyott műsorokat közöljenek, amik megütnek egy bizonyos mércét és valamiféle értéket is közvetítenek és nem csak "szórakoztatnak". Tudod mi történne? Azok az emberek, akik a vérre és műromantikára verik otthon a faszukat vagy dörzsölik a muffjukat nem néznének több televíziót. Attól még senki nem lesz okosabb, ha brazil szappanopera helyett operát nézetsz vele.
Halvány lila fingunk sem lehet arról, hogy egy rajtunk kívül álló személy hogyan gondolkodik. Kapargathatjuk a felszínt, de sosem láthatunk bele valaki más fejébe, s így azt kell hogy feltételezzük, hogy mindenki másképpen gondolkodik (vagy éppen ugyanúgy, a lényegen nem változtat). Ezen nincs mit misztifikálni. Az attitűd, a viselkedés, a mindennapi magatartás, a tett az amivel hathatunk a környezetünkre, s felőlem mindenki lehet kulturális kreatív, ha nem csinál semmit és csak tesped otthon a gondolataival, az számomra nem jó, nem rossz, nem közömbös, egészen egyszerűen FELESLEGES. Ezzel semmi gond sincs, rengeteg felesleges ember él a Földön, talán én magam is az vagyok mások számára, de én legalább nem ámítom magam valamiféle kiválasztottság-illúzióval.