Feladom. Ha nem esett le pár fejezet után, hogy egy hihetetlenül gyengén megírt, ostoba, logikai malőrök tömkelegével teletömött Rómeó és Júlia történetet olvasol vámpbír-köntösben (vegetáriánus vámpír,aki örökké él,mi a redvás faszért él az emberek között?hogy az istenbe mehet ki a Napra?ha kimegy a Napra mi a faszért csillog?mi ez az őrület?!?), akkor kár a gőzért, soha nem fogod belátni, hogy mind a könyv, a film, a franchise, a rajongók, az egész hóbelevanc szánalmas és szvsz a kultúra szégyene. Stephenie Meyer a nők csöpögős romantikáért való rajongását használja ki, ráadásul egy olyan főhőst állít a történet középpontjába, akivel azért tud a tinédzser és a 30 éves is azonosulni, mert nincs egyáltalán személyisége, az írónő öncélúan rángatja a történetnek nevezett fördmedvény keretei között ahogy esik úgy puffan alapon, a lényeg hogy 5 pasi loholjon utánna,meg szépen részletezze,hogy ezek a kapanyél egyszerűségével vetekedő ésszel rendelkező hímegyedek milyen szépek. Az igénytelen pornográfiával egyenlő értéket képvisel az ilyen igénytelen romantikus fantasy irodalom. Nőjj fel.