Csak Zrínyihez szólnék hozzá. Egyáltalán nem véletlenül horvát ÉS magyar nemzeti hős ez az alak.
Miközben az arra érdemes török ellenfelekkel szinte baráti levelezést folytatott(!), a kor ideáinak megfelelően minden felsőbb katonai parancsnak engedelmeskedett. Mikor éppen saját hatáskörben dönthetett, akkor konkrétan véghezvitt egy olyan katonai felvonulást és haditettet télen, amihez hasonlóval máig büszkélkedik valamilyen hadvezérével a francia történetírás, pedig az illető csak éppen megközelítette Zrínyi szervezési-ellátási-logisztikai hozzáértését: váratlanul felégette a kor szerint kiemelkedő mérnöki teljesítménnyel felépített eszéki hidat, és ez a további évekre biza' nagyon sokat jelentett. Ezek után saját építésű védvárát a Habsburg irányítás "beáldozta", és ráadásként a komoly lelki traumával sújtott Zrínyire jó eséllyel ők küldték ama hírneves "vaddisznót" is.
Őróla csak ennyit. Mindkét nemzet méltán büszke lehet erre az emberre, aki azt védte ami a legfontosabbb: nemzetektől, ideológiáktól függetlenül azokat az embereket, akiket rábíztak.
Ilyesféle példaadó lemondásra nem igazán láthatunk példát. Ma már nem a kard a fő fegyver, tudjuk mivel és miként lehet embereket egymásnak uszítani, és mégsem hiszünk lassan saját magunknak sem.
Talán az az egyetlen segítség, ha minél nyíltabban és minél többet tudunk emberekről, pártokról, érdekekről, a történelemről.... de már én sem merek semmit sem mondani, mert rögtön elkönyvelnek ide vagy oda vagy amoda, és nem is figyel rám senki. Talán ez a jó út. "Éljen Győzike!"
Elfogadták a nyelvtörvényt
Miközben az arra érdemes török ellenfelekkel szinte baráti levelezést folytatott(!), a kor ideáinak megfelelően minden felsőbb katonai parancsnak engedelmeskedett. Mikor éppen saját hatáskörben dönthetett, akkor konkrétan véghezvitt egy olyan katonai felvonulást és haditettet télen, amihez hasonlóval máig büszkélkedik valamilyen hadvezérével a francia történetírás, pedig az illető csak éppen megközelítette Zrínyi szervezési-ellátási-logisztikai hozzáértését: váratlanul felégette a kor szerint kiemelkedő mérnöki teljesítménnyel felépített eszéki hidat, és ez a további évekre biza' nagyon sokat jelentett. Ezek után saját építésű védvárát a Habsburg irányítás "beáldozta", és ráadásként a komoly lelki traumával sújtott Zrínyire jó eséllyel ők küldték ama hírneves "vaddisznót" is.
Őróla csak ennyit. Mindkét nemzet méltán büszke lehet erre az emberre, aki azt védte ami a legfontosabbb: nemzetektől, ideológiáktól függetlenül azokat az embereket, akiket rábíztak.
Ilyesféle példaadó lemondásra nem igazán láthatunk példát. Ma már nem a kard a fő fegyver, tudjuk mivel és miként lehet embereket egymásnak uszítani, és mégsem hiszünk lassan saját magunknak sem.
Talán az az egyetlen segítség, ha minél nyíltabban és minél többet tudunk emberekről, pártokról, érdekekről, a történelemről.... de már én sem merek semmit sem mondani, mert rögtön elkönyvelnek ide vagy oda vagy amoda, és nem is figyel rám senki. Talán ez a jó út. "Éljen Győzike!"