"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok a szelidek, mert ők bírják a földet.
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok a tisztaszivűek, mert ők meglátják az Istent.
Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa."
Azért a hitet, meg a nyelvet egy kalap alá venni...
Az anyanyelv egy kissé más dolog, mint a hit. A nyelvre szükség van, és ott nem válogat az ember. Bele születsz egy közösségbe, ahogy vannak szabályok, előírások, törvények, stb. Ezekhez ha tetszik, ha nem igazodnod kell. Ilyen az is például, hogy az adott közösségnek -jelen esetben országnak- mi a hivatalos nyelve. Ettől nem térhetsz el.
A hit nem ilyen. Az inkább olyan, mint a munkád. Majd te eldöntöd amikor itt az ideje, hogy mit szeretnél dolgozni. Minek tanulsz tovább.
Keresztelés. Én mást sem hallok a környezetemben, hogy azért keresztelnek meg egy gyereket mert az a SZOKÁS! Nem azért, mert hívők, semmi ilyesmi nincs benne, csak az, hogy szokás! Mint egy szükséges rossz. Kérdem én: valóban szükség van erre? Lényegében ráerőszakolni valamit valakire, aki ráadásul még tiltakozni se tud ellene? Létezik olyasmi, hogy szabad vallásgyakorlás. Hát ezzel már eleve elvan baszva a dolog. Persze nem vagy köteles később hinni, ha nem akarsz, vagy más vallást is választhatsz, de azért már eleve egy ilyen nem túl burkolt irányt megszabni...
Mellesleg a legszemetebb dolog egy gyerekre -akár milyen módon- egy ilyen dolgot ráerőszakolni, vagy ilyen téren befolyásolni. Elrángatni templomba, ájtatoskodni vele, stb. Aztán amikor felnőve a gyerek rájön, hogy neki ez nem felel meg, nem hisz, vagy uram isten másban akar hinni, akkor jönnek általában a családon belüli veszekedések, kitagadások, sértődések, stb. Persze mondhatod, hogy te nem ilyen vagy, és elhiszem, de rengeteg olyan család van akinél ebből hatalmas gondok voltak.
Az anyanyelv egy kissé más dolog, mint a hit. A nyelvre szükség van, és ott nem válogat az ember. Bele születsz egy közösségbe, ahogy vannak szabályok, előírások, törvények, stb. Ezekhez ha tetszik, ha nem igazodnod kell. Ilyen az is például, hogy az adott közösségnek -jelen esetben országnak- mi a hivatalos nyelve. Ettől nem térhetsz el.
A hit nem ilyen. Az inkább olyan, mint a munkád. Majd te eldöntöd amikor itt az ideje, hogy mit szeretnél dolgozni. Minek tanulsz tovább.
Keresztelés. Én mást sem hallok a környezetemben, hogy azért keresztelnek meg egy gyereket mert az a SZOKÁS! Nem azért, mert hívők, semmi ilyesmi nincs benne, csak az, hogy szokás! Mint egy szükséges rossz. Kérdem én: valóban szükség van erre? Lényegében ráerőszakolni valamit valakire, aki ráadásul még tiltakozni se tud ellene? Létezik olyasmi, hogy szabad vallásgyakorlás. Hát ezzel már eleve elvan baszva a dolog. Persze nem vagy köteles később hinni, ha nem akarsz, vagy más vallást is választhatsz, de azért már eleve egy ilyen nem túl burkolt irányt megszabni...
Mellesleg a legszemetebb dolog egy gyerekre -akár milyen módon- egy ilyen dolgot ráerőszakolni, vagy ilyen téren befolyásolni. Elrángatni templomba, ájtatoskodni vele, stb. Aztán amikor felnőve a gyerek rájön, hogy neki ez nem felel meg, nem hisz, vagy uram isten másban akar hinni, akkor jönnek általában a családon belüli veszekedések, kitagadások, sértődések, stb. Persze mondhatod, hogy te nem ilyen vagy, és elhiszem, de rengeteg olyan család van akinél ebből hatalmas gondok voltak.