Hát nekem az első értekezlet volt ilyen, amit nekem kellett megtartani a cégnél. Felálltam és azt is elfelejtettem, hogy hogy hívnak, kb 3perc alatt kinyögtem egy értelmes szót :) Van akinek rögtön megy, van akinek hozzá kell szokni, hogy sok ember előtt beszél, vagy előad valamit.
szerintem ezzel híresebb lett, mintha előadott volna valami gagyi magánszámot :-)
mint boborján: akkor ájul el élőben a kamera előtt, amikor csak akar... ki más képes erre?
a következő fellépésén majd bepisil, vagy összehányja magát izgalmában - korunk szórakoztatóipara :-)
Ez a kissrác tiszta Keith Ricards:
Lesz még a fehér öltönyből fekete szegecses jakó !
Az lehetett a baj,hogy túl sokat mosakodott(ti. az ötnapos zokni simán megáll a lábán.)
Amikor először álltam színpadon én is be voltam szarva...16évesen...párszáz ember volt csak (ifiház stb). Nekem meg pont az ellenkezője volt, alig vártam, és minden másodpercét élveztem. Az akkori bandánkban az énekes meg pl nem is emlékezett h mit csinált. Egyszerűen kikapcsolt és tolta...fura az ilyen. Amíg nem állsz ott kint/fent nemtudod milyen érzés. Azóta amúgy teljesen függő vagyok :D imádom :D de persze a zene iránti alázat megvan, nem arcosságból imádok koncertezni...csak ettől az ember akkora energiákat kap ...huh :)