Amikor először álltam színpadon én is be voltam szarva...16évesen...párszáz ember volt csak (ifiház stb). Nekem meg pont az ellenkezője volt, alig vártam, és minden másodpercét élveztem. Az akkori bandánkban az énekes meg pl nem is emlékezett h mit csinált. Egyszerűen kikapcsolt és tolta...fura az ilyen. Amíg nem állsz ott kint/fent nemtudod milyen érzés. Azóta amúgy teljesen függő vagyok :D imádom :D de persze a zene iránti alázat megvan, nem arcosságból imádok koncertezni...csak ettől az ember akkora energiákat kap ...huh :)