Best of Izé

Mentségedre szól, hogy 12 éves vagy...

Nem szerettem volna hozzászólni ehhez a poszthoz, de most, hogy feljött megint ez "a homoszexualitás egy betegség, nem tehetnek róla" duma, már nem bírom ki, hogy ne szóljak én is bele.:)

A homoszexualitás tényleg betegség, de nem genetikailag örökölt, mint ahogy sokan takaróznak vele, SENKI sem születik homoszexuálisnak. A gyerekkori, kamaszkori lelki traumaként megélt élmények, kisebbségi komplexus és egyéb frusztrációk miatt kialakuló félelem a szexualitástól, a másik nemhez való közeledéstől, esetleg az elhibázott neveltetés, rossz apa/anyakép, alapvetően a helytelenül kialakult énkép váltja ki. Szerzett lelki betegség. (Ugyanúgy a zoofília is.)

A bizonyíték evidens: 1. Nem véletlenül van több homoszexuális az elvont gondolkodást, élénk fantáziát igénylő foglalkozást űzők (pl. művészek) között. Érdekes módon ők bár lelkileg "gazdagabbak" , de épp ezért sebezhetőbbek is, könnyebben kialakulnak náluk a frusztrációk elől történő menekülést jelentő ilyen-olyan (pl. szexuális) "tévutak". Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden művész homoszexuális, vagy hogy minden homoszexuális egy meg nem értett művészlélek, mert elég csak egy ilyen felvonulást megnézni...bár azért hozzátenném, hogy szerintem ezeken a felvonulásokon sok a "divatbuzi", akik bármit megtennének azért, hogy pár pillanatra a figyelem középpontjába kerüljenek. Ha a pedofilek rendeznének felvonulást, és az lenne a demokrácia látszatát fenntartani hivatott, megtűrt polgárpukkasztás, ezek ott is ugyanilyen lelkesedéssel riszálnák magukat, ne tévesszük össze őket a tényleges homoszexuálisokkal...
Tehát ennek a betegségnek a kialakulása inkább lelki alkat kérdése. Annak persze vannak öröklött elemei, de alapvetően a születésünktől fogva minket körbevevő környezet alakítja ki (ld. ikerkísérletek). Másrészről ha az ember egy kicsit értelmes, és hajlandó átgondolni magával kapcsolatban is a dolgokat, önmaga is tudja alakítani...

2. Ha genetikailag öröklött dologról lenne szó, akkor már rég el kellett volna tűnnie a törzsfejlődés során. Ha lenne ilyen gén (vagy inkább génkomplex, mert egy ilyen összetett dolog biztosan nem egygénes öröklődésű lenne), akkor ez hátrányosan befolyásolná az illető egyed szaporodási sikerességét. Magyarán a homoszexuális párok, mivel nem születik gyerekük, nem tudják kinek továbbadni a "hibás" génjeiket. Tehát mindegy, hogy domináns vagy recesszív lenne az allél, kurva gyorsan kiszelektálódna pár generáció alatt a populációból. Biológiai szempontból (tehát kizárólag a szaporodást tekintve) az ilyen "buzi géneket" hordozó egyedek a halva születettekkel lennének egyenértékűek. Márpedig az evolúció csak ezt nézi. Továbbadod -e a génjeidet, vagy nem? Ez a lényeg a túlélés szempontjából.
Ráadásul multigénes öröklődésnél a helyzet elég bonyolult, mert annak a működését mindig jobban befolyásolja a környezet (ld. testalkat: hiába voltak a szüleid magasak, így a génjeid szerint te is lehetnél magas, ha nem kapsz eleget enni kiskorodban, alacsony maradsz). Szóval nincs olyan, hogy "jajj, szegény, van neki egy defektes génje és ettől homoszexuális lett"...
Sokan emlegetik, hogy az állatok között is vannak homoszexuális egyedek. Ez igaz, de egyrészt jóval kevesebb esetben, mint ahogy az a példákból tűnik (pl. mindenki előtt ismert a fiatal kan kutyák "legyet is röptében" viselkedése, ami miatt sokszor más kanoknál is bepróbálkoznak, de ez nem homoszexualitás, mert ha van tüzelő szuka is a környezetében, akkor habozás nélkül azt választja). Másrészt a valóban homoszexuálisnak tűnő egyedek élettörténetét tanulmányozva előbb-utóbb kiderül, hogy a nemi imprinting hiánya, stb. okozza a viselkedést (pl. sok fajnál a csak hím egyedek között felnevelkedett hím nem tanulja meg felismerni a párzóképes nőstényt, így később sem lesz képes "párkapcsolatot" kialakítani, szexuális igényeit ezért az általa ismert nemen (vagyis a sajátján) tölti ki).

Egyetértünk tehát azzal, hogy ez egy betegség. A gyógyítását még nem találták fel (tekintve, hogy a pszichológia inkább intuitív mint egzakt tudományág...és legyünk őszinték, még mindig gyerekcipőben jár...), de nem kell jobban misztifikálni mint egy közönséges depressziót vagy pánikbetegséget. Ünnepelni meg aztán végképp nem kéne. Nem attól lesz valaki egyedi, hogy beteg, hanem hogy megküzd vagy méltósággal együtt tud élni vele...